Mint novemberi hajnalon a köd, úgy ereszkednek alá a gondolatok fejemben. Sűrűségük és átláthatatlanságuk vetekszik a legnagyobb párafelhőével. Talán véletlen, hogy épp november van, bár nem hajnal. A kora délutáni napfürdő utolsó pillanataival együtt sok minden más is elmúlt...
Jó lenne azt mondani: van még idő. Jó lenne csak még egy kicsit Pató Pál Úrnak lenni. De már nem lehet. Régóta tudom, de nem mertem kimondani. Az ember mindig tanul. Az iskolában, egy kávézóban, a buszon, és másnaposan az ágyában is. Igen, még az a delíriumos félállapot is hozzásegít, hogy megtaláljuk igazi énünket. (Bár lehet az eredmény sokunkat megrémít.) A felnőtté válás útja rögös és keserves. Sokan azt hiszik, hogy már azok, pedig a közelében sem járnak. Régen a családalapítás, később az érettségi, autó, munkahely jelentette, hogy valaki a felnőtt társadalom tagja lett. Ma nem így van: a családalapítástól mindenki ódzkodik, az érettségi (még emeltszinten se) nem ér semmit, autót szinte bárki tud venni hitelre, a munkahelyet meg úgy váltogatjuk, mintha muszály lenne (már ha van egyáltalán).
Nem kertelek, én is ilyen vagyok. Tipikus huszonegyedikszázadi huszonéves. Az én korosztályom volt utoljára kisdobos, mi még emlékszünk Nagy Imre újratemetésére, és arra is, hogyan szakították félbe egy csendes vasárnap délután a Walt Disney sorozatot Antall József halála miatt. Egy olyan időszakban kellett felnőnünk és életcélokat magunk elé tűznünk, amikor az egész társadalom kereste a helyét és az újrafogalmazott életcéljait. Sokak szerint ez a folyamat még mind a mai napig nem ért véget. Társadalmi szinten nincs is ezzel probléma, hiszen egy ország történetében 15-20 év nem nagy idő. De mi van azokkal (a ma még fiatalokkal), akiknek ezalatt az idő alatt kellett kisdobosból a következő értelmiségi generációvá fejlődnie. Belőlü(n)k lett a következő tanár, orvos, mérnök, újságíró és sajnos igen: a következő politikus is. (Ahogy eddig se, ezután se fogom beszennyezni gondolataimat a politikával, legalábbis nem ezeken az oldalakon.) Inkább visszakanyarodnék arra, hogy amíg egy átlagos serdülőnek egyébként is megvannak a maga problémái; ennek a korosztálynak egy gyökeres társadalmi változással is meg kellett küzdenie.
Ahogy telik az idő (emlékeimben és a valóságban is), egyre sötétebben látom a dolgokat.
Ennek egyik oka, hogy lassan besötétedik. A másik pedig hogy több száz hasonló nap után ma egy újabb telik el anélkül, hogy elmondhatnám: tettem valami hasznosat. A világmegváltásról már rég letettem. Most már csak magam akarom megváltani. Bár most úgy tűnik ettől is messze vagyok. A fenti pár mondatos okfejtés inkább tűnhet magyarázkodásnak, mintsem komoly indoknak. Egy-egy ember nem is hivatkozhat ezekre, viszont egy korosztály, amely akár több százezer embert is magába foglal már igen. Az egyes embernek ezek között a társadalmi-politikai és gazdasági változások közepette kellett a saját életének egy sokkal fontosabb részét is rendben tartania: a magánéletét. Ez minden eddiginél fontosabb, hiszen ha ez rendben van, a másik három elviselése sokkal könnyebb; legalábbis rugalmasabban és gördülékenyebbe tud választ adni amazok változásaira.
Jujj! Megmondom őszintén nem akartam ennyire komolynak tűnő (tudom, hogy nem az) dolgokról fecsegni. Pláne nem ilyen későn. De ha már így alakult, nem bánom. A magánélet fontosságáról már eddig is annyian, de annyian beszéltek. Tessék! Én is beálltam a sorba. Remek. És ha már egy természethasonlattal kezdtem ezt a mai is kis szösszenetet, hadd fejezem be szintén azzal. Az előbb említett sötét jövőkép, valamit a Nap körforgása miatti sötétség között szeretnék rövid párhuzamot vonni. (Jézus! Ennyire fáradt vagyok...Miért? Hát nem is a Nap forog, hanem a Föld...) Valóban, minden téren sötétedik most. Sőt, van egy rossz hírem: még csak sötétedik, még nincs sötét. Ha nem küzdünk ellene: életünk olyan lesz, mint a csillagoktól kopár téli éjszaka. De van remény: az éjszaka a hajnal előtt a legsötétebb. És egyszer el kell annak is jönnie. És el is fog.
Addig is világítson mindenki Haloween-ról megmaradt kis töklámpásával.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.