Kedves Anyu!

Sajnálom, hogy az elmúlt közel egy évben nem jelentkeztem, de nagyon el voltam foglalva. Tudod, volt az a balesetem még ősszel, azóta kicsit jobban oda kell tennem magam, nehogy kikezdjenek, hogy csak valakinek a valakije vagyok. Jó, tudom, hogy így van, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek erről kell beszélnie. Na mindegy.

Szóval, ha jól emlékszem, akkor a tél végén írtam, hogy minden jól alakul. Tudod a cégnek mind a 4 leányvállalatánál várhatók voltak változások, de amint már korábban is mondtam, az én fő dolgom az, hogy a vezérigazgató-helyettes javaslatai alapján történjenek a változások. Tudod, említettem, hogy amikor logisztikai részlegtől kirúgtak, ő vett fel a humánerőforrás osztályra. (nyugi, a vezérigazgató titkáraként még megvan a főállásom is, sőt egy kis részleget is kaptam mellé plusz pénzért). Szóval, egész jól alakultak a dolgok, amikor az egyik volt kolléga elkezdett csúfkodni, meg levelezni, ami igen kellemetlenül érintett minden leányvállalat igazgatót. Különösen az egyik új vezetőt, akinek még semmi tapasztalata nem volt. De természetesen segítettem neki is, hiszen ez a dolgom. Meg így tudok a leginkább a bizalmába férkőzni és a legtöbb információt megszerezni a vállalat pilléreit adó cégeink háza tájáról. Sajnos van egy, ami távolabb van, mint a többi, velük nagyon nehéz, szinte már-már lehetetlen. Nyáron többször is próbáltam az ottani igazgatóval kötetlenül beszélgetni, de nagyon be van zárkózva a várába. Bár igazából nem tehet majd mást, mint meghunyászkodik, mert az anyavállalat és a három másik leányvállalat is egy ipari területen fekszik, de ezt már mondtam. Szóval az ottani igazgató is vagy meghátrál, vagy teljesen ellehetetlenítjük mi így négyen.

Jajj, azt nem is meséltem még, hogy voltam tavasszal külföldön, az egyik itteni részlegvezetővel. Kitalálta, hogy menjünk el „szakmai útra”, legalábbis ezt mondjuk majd. Kerestünk egy hasonló profilú céget, mint a mienk, irtunk nekik egy levelet, hogy mennénk szakmai túrára, ők meg szívesen fogadtak. Naná, hogy nem jártunk még a cég környékén se. Felvettük itthon a túra költségeire szánt pénzt és egy kivételesen igényes nyaralást rittyentettünk belőle.

Na, aztán amikor már éppen minden elcsendesedett – minket se kérdeztek a szakmai útról – akkor sajnos megint előkerült valami skizofrén, aki álnéven írogatja a hülyeségeit. Kitaláltam, hogy a cég 10. születésnapjára hívjuk meg SP-t, mert azért ő elég fiatalos, trendi, sok fiatal nézi a youtube-on a klippjeit, és egyébként is igényes zenét játszik. Annyira lehúzta ez a skizfrén vadállat az ötletemet az interneten, hogy majdnem sírva fakadtam. Még szerencse, hogy semmi nem múlott ezen a koncerten és a vezérigazgató úr is mögöttem áll (szerencsére nem tudja, hogy a számla fele visszacsorgott azért hozzám.)

Lehet, hogy most pár hétig-hónapig megint nem fogok írni, mert hamarosan új leányvállalat vezetőket kell kinevezni, és tudod, milyen kényes nálunk az egyensúly: figyelni kell, hogy törvényesen legyenek kinevezve (ha már a legutóbbi alkalommal ez sem sikerült), hogy elsősorban az anyavállalat érdekeit tartsák szem előtt, és lehetőleg lojálisak legyenek a vezérigazgató-helyettes úr felé. Nem könnyű ám ilyet találni. Pláne 4 et. Szerencsére amúgy más dolgom nincs, mint a jelöltekkel beszélgetni egy-egy jó kávé mellett, és kideríteni mik a szándékaik a jövőre nézvést. Az egyikkel különösen sok a gond, már évek óta ő az igazgató, és van egy olyan sejtésem, hogy elkezdett ő is „szakmai utakat” szervezni, meg „céges partikat”. Amit persze a vezérigazgató úr tűr egy darabig, de amikor már terhes lesz tőle – ami lehet hogy hamarosan eljön – akkor megválik tőle. Persze egyszerűbb lenne, ha nem kellene újra kinevezni, és akkor sima ügy lenne. Kirúgni mindig veszélyes: jön a jogaival, meg tapasztalatával, stb. csak bonyolítja a történetet.

Szóval mozgalmas időszak elé nézek, Drága Anyukám! Megpróbálok majd időnként jelentkezni, addig is milliószor csókol lányod:

Nyári Napsugár

Nagyoroszi, 2012.08.22.