Persze a címmel ellentétben éppen az a lényeg, hogy hozzászóljak egy olyan témához, amiről már mindenki véleményt alkotott. A címmel talán inkább csak arra akartam utalni, hogy nem igazán lehet szavakat találni egy olyan eset kapcsán, mint ami 2009 februárjának első hétvégéjén történt az addig csendes veszprémi éjszakában.

Az eset gondolom mindenki számára ismeretes, ezért nem is szeretném még egyszer leírni. Persze rengeteg változat látott napvilágot, és számtalan szemtanú mondta el, hogyan is történt „valójában”. Szinte minden magára valamit is adó napi sajtótermék vezető hírként hozta le, majd kora délután felé megjelentek az első publicisztikai írások is. Az eset kapcsán az egyik legnagyobb felháborodást a vélt elkövetők, valamint az indítékok okozták. A helyszín tökéletesen be volt kamerázva, tehát nem volt nehéz kiszúrni, hogy az elkövetők – bárki is használta a közel 30 fős társaságból a kést – cigányok voltak. Indíték: rosszkor voltak rossz helyen!!! És igen, így leírva: cigányok. Ugyanis erre a népcsoportra Magyarországon ezt használjuk. De mondhatjuk azt is, hogy romák voltak. Vagy akár azt, hogy tücskök. A lényeg ugyanaz. Mindenki tudja, mikről beszélünk. Egy olyan népcsoportról, akik szocializációjuk során teljeséggel kihagyják a többségi társadalom (értsd: magyar, francia, szlovák, spanyol, stb.) értékrendjét, gondolkodásmódját vagy éppen kultúráját. Öltözködésében, viselkedésében és az élethez való hozzáállásában is teljesen különbözik annak az országnak a lakosságától, ahol éppen élnek.

Már eddig is sokan meghaltak miattuk. Közvetve és közvetlenül. Azonban az elmúlt években egyre növekszik a számuk, egyre gyakrabban és egyre brutálisabb módszerekkel jelennek meg. A rendőrségen egyre nagyobb a nyomás. Mégis ma ott tartunk, hogy egy rendőri vezető nem mondhatja ki azt, amit mindenki tud, lát és tapasztal. (Pedig állítólag a demokrácia egyik alappillére a szólásszabadság.) Sajnos egy nemzetközileg elismert sportembernek kellett ahhoz meghalnia és két másiknak életveszélyesen megsérülnie, hogy a magyar hatóságok és politikai erők is felismerjék: tetszik vagy nem, igenis létezik cigánybűnözés ma Magyarországon. Ennek statisztikai alapjai vannak. Az egész etnikum létszámához képest aránytalanul több bűneset köthető roma származású személyekhez, mint a Magyarországon élő bármely más népcsoportéhoz. Vajon ez miért van? Mert a 20. században betelepített – tehát nem önszántukból idekerülő – svábok ügyesebbek? Mert a Felvidékről szintén idetelepített emberek gyávábbak? Esetleg a 10. század óta itt élő magyarság mindennapjai olyan fényesek, hogy nem létezik köztük bűnözés? Hát nem! Sokkal egyszerűbb a válasz: a rendszerváltás óta habitusuknak és harcias hozzáállásuknak köszönhetően rengeteg joggal ruháztuk fel őket a demokrácia nevében. Csak arra nem gondoltunk, hogy emellett nem fog bennük kifejlődni a kötelességtudat. Hogy valamit kellene ám tenni is ezekért a jogokért. Hogy a környező országokban sehol nincs ilyen jó dolguk a hasonló helyzetben lévő kisebbségieknek (lsd.: magyarok Szlovákiában, vagy Romániában).

Amikor pár embernek feltűnt, hogy ez a népcsoport aránytalanul sok joggal rendelkezik, sajnos előbb kapcsoltak a romák képviselői, illetve a politikai helyzet is azt segítette elő, hogy védjék őket. A liberális gondolkodásmód az ezredfordulót követő években igen kifizetődőnek látszott, hiszen 2002-től kezdődően kormányon vannak (igaz, ma már csak a háttérben). Ezt követően pedig, miután a cigány képviselők is látták, hogy bizonyos politikai erők védik őket, még jobban rákapcsoltak. És itt mindkét oldal foghatja a fejét. Itt most nincs jobb, vagy baloldal. Ugyanis a legnagyobb jobboldali párt az Országos Cigányönkormányzattal kötött választási megállapodást az elmúlt választások alkalmával. Szépen lassan minden szinten és minden oldalon nagyon befolyásos embereket tudtak a markukban a roma képviselők. És ha valami nem úgy alakult, ahogy ők azt eltervezték, akkor az csakis és kizárólag azért lehetett, mert ők roma származásúak és ezt természetesen a sajtóval is azonnal közölniük kellett. Hát ki látott már olyat Európában, hogy nem akarnak alanyi jogon segélyt adni? Hogy a pénzért elvárják, hogy valamicskét dolgozzon is? Hogy meri a tanár pofon vágni a 15 éves lánykát, aki arcon köpte és megszégyenítette? Sőt! Hogy mer egyáltalán hozzászólni? Hogyan meri felszólítani felelni? Biztos azért mert cigány… És még csak nem is kap jelest a gügyögésére…biztos, mert az anyja vezetékneve Lakatos.

Sajnos ma ezek Magyarországon mindennapos események. És mind megtörtént! Ehhez jön még a megélhetési bűnözés, akiket talán mégse sorolnék ide, mert a megélhetési bűnözőknek – már ha valóban azok – akkor a cél ad valamicske feloldozást és itt már nem annyira túlnyomó a kisebbségiek aránya. Hanem, mint szombat éjjel is, akik elmennek egy igényes és kulturált szórakozóhelyre csak a balhé kedvéért. Akik utcákat tartanak rettegésben éjszakánként, rosszabb esetben egész falvakat. Akikkel a rendőrség nem tud és nem is mer semmit csinálni. Ugyanis ha velük szemben intézkednek, nem biztos, hogy a saját lábán fog hazaérni szolgálat után, de hogy a személygépkocsijának csak a váza lesz meg reggelre, az garantálható. És akkor még olcsón megúszta, mert a családtagjainak nem lett semmi baja.

A megoldást nem tudom, de első lépésnek jó lenne legalább a felismerésig eljutni, hogy igenis probléma van. És nagyon komolyan és keményen kell vele foglalkozni, különben irreverzibilissé válik. Jelen demográfiai adatok alapján, míg a magyar lakosság száma rohamosan csökken és öregszik társadalmunk, addig a cigányság körében  – egyetlen megélhetési formaként – az egyre nagyobb család, az egyre több gyerek, az utánuk járó családi pótlék és rengeteg kedvezmény dívik. Egy, az állami apparátusban dolgozó magyar (jé, senki nem fog feljelenteni, hogy „lemagyaroztam”) házaspár ma nem tud két gyereknél többet vállalni, sőt ma már a kettő is ritka. A kedvezményeket – amikkel a kormány a nagycsaládokat szándékozott segíteni – tehát nem tudják igénybe venni, sőt nekik kell azokat a terheket kitermelniük, amiket a nagycsaládosok kapnak. Ugyanakkor egy átlagos roma családban 4-5 gyerekkel lehet számolni – tehát köreikben kb. 80%-os a nagycsaládosok arány –, míg az első szüléskor az anyák nagy része alig tölti be a 21. életévét. Sajnos igényszintjük sem éri el a többségi társadalomét (és nem csak nálunk!), ezért az iskolázottság szintje is elmarad az átlagostól, és természetesen ebből kifolyólag a kereseti lehetőségeik is. Csakhogy ilyenkor jön az, hogy biztos azért nem kap meg egy munkát, mert roma. Az fel sem merül a kis agyában, hogy szellemileg képtelen elvégezni azt a feladatot. Hogy buta! Így inkább otthon marad a család többi tagjával és előbb-utóbb valamelyik bűnszövetkezet tagja lesz, és pár forintért elmegy behajtónak, lopni, uzsorásnak, vagy éppen idős embereket kifosztani.

Ennek véget kell vetni, különben azok az emberek, az a népcsoport, akikről az ország a nevét kapta (értsd: magyar) elmenekül erről a földről. Megírása óta talán még nem volt ennyire aktuális nemzeti jelképünk, a Szózat eme 3 versszaka:

Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

Ma százezrek, ha nem milliók fohászkodnak azután a bizonyos jobb kor után. Pedig ennek nem is kellene az égig hangzania, elég lenne egy másik nemzeti jelképig elérnie: a Parlamentig, és a benne ülő politikusok füléig. Persze, ahhoz hogy meghallják, és még inkább meg is értsék, mit kíván a nép, talán nekik is el kellene olvasni a Himnuszt és a Szózatot, hogy értékelni tudják mit is igyekeznek tönkretenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.