Kedves Fiam!

Úgy gondolom, elég sok idő telt el azóta, hogy utoljára beszéltünk, és most már kellő rálátással rendelkezel birodalmunk dolgai felől. Amikor megkaptad az egyik tartományunkat még télen, talán te sem sejtetted, milyen megpróbáltatások várnak rád. Emlékezz csak vissza: ahogy már akkor is jeleztem, - és be is bizonyosodott – sokan féltékenyek voltak rád, és a babréjaidra törtek. Aztán jöttek a korábbi tartományurak, akik megpróbáltak letaszítani, de te álltad a sarat, és korábbi megbeszéléseinkhez híven mind a külső, mind az egyéb – belső – támadásokkal szemben is megvédted királyságunk legnagyobb tartományát. Ennek igazán örülök. Abban pedig kifejezetten örömömet leltem, édes fiam, hogy minden problémáddal engem kerestél, és elfogadtad tanácsaimat. Sokan megkérdőjelezték nálam is ezért alkalmasságod, de én mindig mindenki előtt dicsértelek, hogy az idősebbtől nem szégyen tanácsot kérni. Emlékezz csak: tavasszal is én javasoltam, hogy a külső támadásokkal ne foglalkozz, inkább törekedj a belső egység megteremtésére, ami végső soron sikerült, hiszen a támadások elhaltak, és azóta se történt semmi. Igaz, ebben az is közrejátszott, hogy összefogtunk és nem engedtük, hogy a néphez elérjenek a támadások. Elmondható, hogy te mentetted meg egy áldozatokkal teli háborúban a birodalmat. (Igaz, a legkisebb – dél-keleti – országrészt nem sikerült maradéktalanul integrálni, de ez nem is olyan nagy baj. Azok is majd csak el lesznek valahogy. A többi viszont elsősorban a te érdemed, ezt sose felejtsd el!)

Sokat kardoskodtál a régiók közötti tavaszi Várünnep egyben tartása mellett is, amit ezúton is köszönök neked. Ha nem álltál volna ki olyan határozottan, azok mentén a birodalom számára elsődleges értékek mentén, mint tetted, most biztos nem lennénk itt. A kincstár visszáságait firtató alkalmatlankodókkal is úgy jártál el, ahogy kellett – és ahogy én is sugalltam neked. Meg is lett az eredménye: az ország legnagyobb és gazdaságilag legerősebb régiója lett a tied – az írnokok munkáját meg majd idővel korszerűsíted, és levelezés is a helyén lesz. Igaz mára kevesebben költöznek a területre, mert kevesebb a megművelhető föld, és az adók is magasabbak, mint tavaly, ráadásul a megtermelt árut sem tudják mindig eladni, de még mindig elfogadható az arány. Ahogy mindig is mondtam, az összefogásban az erő, és ezt a tanácsomat is megfogadtad. Ilyen szűkös időkben csak ebben lehet bízni.

Most hogy túl vagyunk a nehezén, be kell azonban valljak neked valamit. Mivel szentül meg voltam győződve cselekedeteid és módszereid helyességéről – elsősorban mert az én javaslatom volt – így természetesen én is gyakran alkalmaztam az általad sikerrel működtetett taktikát. Azonban fel kell hívnom figyelmedet, hogy nem minden esetben vezetnek sikerhez. Én például szintén kaptam egy ultimátumot, és a jól bevált stratégiát alkalmaztam, ám visszájára fordult, mert nem tudtam meghozni egy – egyébként nem is olyan komoly – áldozatot, amit kellett volna, így kártyavárként látszik összedőlni, amit királyságom alatt felépítettem. Szerencsére mindenütt vannak besúgóim, így nem ér felkészületlenül a belső lázadás híre, ám olyan komoly – hozzám eddig közelálló és lojális – emberek is benne vannak, akik ellen nem tudok mit tenni.

Ha engem elfognak és kivégeznek, neked menekülnöd kell. Menj olyan messzire, amennyire csak tudsz. Az ellenségeink minden követ meg fognak mozgatni, hogy téged is elkapjanak és megkínozzanak. Sajnos félő, hogy az eddigi szövetségeseink – sőt talán a többi tartományúr – is az új hatalmat fogják kiszolgálni, így hozzájuk nem tudsz már menedékért könyörögni. Erre a helyzetre már nincs több tanácsom. Eddig minden problémás helyzetben adtam tanácsot, de most magamnak sem tudok. Be kell valljam: mostantól egyedül vagy. Egyedül kell megvívnod minden csatát. Én a saját váramat kell hogy óvjam, sajnos nincsenek erőim arra, hogy neked is segítséget küldjek ahogy eddig. Remélem sikerrel meg tudjuk azért vívni ezeket a harcokat, ám ha nem, akkor is elmondhatod, hogy te legalább megpróbáltad, és ezt már senki nem veheti el tőled.

Kitartást, a küzdelmekhez erőt és egészséget kívánva, és soha el nem múló szeretettel:

Apád

I. Kun Zebulon király