Ma reggel megcsapott a tavasz első szele. Az ütés szerencsére nem fájdalmas, inkább üdítő volt. Valami van a levegőben, amire már mindenki vagy fél éve várt. Nekem ez az időszak a lehetőségeket, a tennivágyást és a tenniakarást jelenti.  Ötletekben - mint mindig - most sincs hiány, talán párat meg is tudok valósítani belőlük.

Kivételesen ma korán keltem.  Hogy miért, nem tudom. Talán a reggeli napfény, vagy a friss tavaszi levegő. De az is lehet, hogy a hajnalban visszaérkező szobatársam csörtetése verte ki az álmot a szememből. Bár azt hiszem, nem is fontos. Az elmúlt 10 év...klippjei mennek az egyik magyar zenei adón. Nekem is elő-előjönnek az emlékeim. Mit is csináltam az elmúlt évtized hasonló időszakaiban...? Hmm... A legszebb rész kétség kivül az elmúlt 5 év volt. Szervezés, rohangálás, ügyintézés, egyszóval: PÖRGÉS. Most újra érzem ezt a bizsergést, érzem minden tagomban. Ha találok még pár aktív embert magam körül, akkor ez idén sem lesz másként. Eddig mindig a közösség érdekeit tartottam szem előtt. Most már kicsit másként van, de még mindig kiemelt prioritással bír a "köz". A változás csupán annyi, hogy próbálom a saját érdekeim is belecsempészni. Ezt sokan nem szeretik, vagy nem merik felvállalni, pedig nekik se adják szeretetből a kenyeret. Szeretnék a továbbiakban is olyan programokat szervezni, amik sok embernek felejthetetlen élményt nyújtanak, ezzel együtt felhőtlen és tartalmas kikapcsolódást jelentenek. (Tudom ez most nagyon demagógan hangzott.)

Ha jobban belegondolok, nem is az aktív emberekkel van a gond. Ők még csak-csak meglennének. Sokkal inkább probléma, hogy több olyan egyén van a közelemben, akik rossz szemmel nézik, ha más esetleg sikereket ér el, és nem ők húzzák a hasznot belőle. Erre jó példa akár az idei egyetemi napok. Hiába készült felmérés arról: hol, mikor és mit szeretnének a hallgatók. Hiába készítettem teljes költségvetést (bevételekkel, kiadásokkal), és konkrét programtervet. Hiába voltak támogatók és országosan népszerű fellépők az egyetem vezetői elé tárva. Megtartják ahogy és amikor ŐK akarják. Illetve megcsináltatják azokkal az emberekkel, akiket tudnak irányítani. Tudom, hogy ezzel most jó pár ismerősömet megbántottam, de ez akor is így van, ha egy kis önkritikát gyakorolnak. Igazából ők csak áldozatok egy kicsinyes, politikai játszmában. A felelősségük minösze addig terjed, hogy fel kellett volna szólalniuk és a saját - vagy jelen esetben a hallgatók - érdekéiért kiállni. Ez most nem történt meg. Kifogásokat mindenki talál, de megoldásokat senki nem keres. Az egyetemi diákrendezvények színvonala évről évre süllyed. És amíg az EHÖK elnök azt a nézetet vallja, hogy "nem érdekel, mennyi művkaros jön ki, csak a pénzt adják bele", addig nem is hiszem, hogy ezen bármi is változna.

Én régóta próbálkozok, de úgy látszik rosszul csináltam. Rosszul csináltam, hogy egy rendezvény előtt támogatót kerestem, hogy minél színvonalasabb együttesek léphessenek fel. Hogy újságot szeretnék egy olyan felsőoktatási intézményben, ahol újságíró és fotóriporter képzés van. Hogy szeretnék régi hagyományokat feléleszteni, amelyek ugyan senkinek nem hajtanak anyagi hasznot, viszont az egyetemisták hétköznapjait szinesítenék. Ezt mind rosszul csináltam. Ezekre nincs szükség Kaposváron. A gazdász-napokat azért nem szabad a bevárosba hozni, mert "mindenki pocsolyarászeg lesz és csak égetnénk magunkat" (KE EHÖK elnök). Sajnos az ő felfogása értelmében kötelesek vagyunk ehhez asszisztálni és még csak véletlenül se próbálkozni valami újjal, ami esetleg kirángathatná az egész társaságot a tespedésből.

Sajnálom Elnök Úr! Ahogy már az elején is irtam, én és még jónéhány társam fogunk tenni azért, hogy ez megváltozzon. Méghozzá minél hamarabb. Ahogy sokan tudják, én már betöltöttem azt a poziciót, és már egyáltalán nem az hajt, hogy még egyszer visszakerüljek oda. Sőt. Ma már tudom, hogy kivülállóként akár még többet is tehetek, hiszen nem szoríthatnak keretek közé. De azért még valahol mélyen bízok abban, hogy legalább a hit megvan benned, hogy amit teszel, azt a hallgatók érdekében teszed (és nem mondjuk azért, h megtarthasd a kollégiumi nevelői állásod).

Én addig is teszem továbbra ugyanolyan "rosszul" a teendőimet, mint eddig. Csak már nem hökös fizetésért, hanem szeretetből. Talán egyszer jól lakok belőle...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.