Még nagyon sok konfliktust fog okozni a nyelvvizsga-kérdés a magyar felsőoktatásban. A hallgatók egyik fele örül, a másik bosszankodik. Sok más elképzeléssel együtt most is egyet kell érteni a törekvéssel, a kivitelezéssel azonban a legkevésbé sem. Azt el kell ismerni (fogadni), hogy nincs alapvető szükség mondjuk óvodapedagógus, vagy éppen plasztikai ábrázolás alapszakon a középfokú nyelvvizsgára, ahogy ugyanakkor elvárható nemzetközi tanulmányok szakon, hogy minimum 2 középfokú nyelvvizsgával rendelkezzen a delikvens. Természetesen, akik az elmúlt években a szakmai színvonalat teljesítették és nyelvvizsga hiányában nem vehették át oklevelüket – így a mai napig a legmagasabb iskolai végezettségük az érettségi – ezáltal nehezebben boldogulnak a munkaerőpiacon, most hatalmas lehetőséget kap(hat)nak. (Megjegyzem pl. ettől függetlenül a diákhitel törlesztőjét fizetniük kell). Már csak rajtuk áll, hogy élnek-e a lehetőséggel, vagy éppen végzettségüktől eltérő területen közben már el tudtak helyezkedni, és egyáltalán nem érdekli őket, hogy az oklevelet megkapják, így az tovább porosodhat a tanulmányi osztályok polcain.
Ami komolyabb anyagi-erkölcsi dilemmát okozott kis fejemben, az az volt, hogy mi lesz azokkal az egykori, jelenlegi hallgatókkal, családokkal, akiknél értéke van a diplomának. Akik, ha már a elvégezték a szakmai részt, akkor mindenképpen szeretnék kézhez kapni az oklevelet. Ezért elmennek nyelvvizsgázni. Ha elsőre sikerül, akkor „csak” kb. 30.000 forintba kerül, ha nem, akkor alkalmanként ennyivel növeljük meg – megjegyzem ritka, hogy valakinek elsőre sikerüljön. Átlagosan egy család 50-60.000 forintot költ nyelvvizsgára (csak a vizsgára, a felkészítést nem számoltam bele – külön tanár, nyelviskola, stb.)
Akik nem vették erre a fáradságot, mert nem is érdekelte őket, hogy megszerzik-e a végzettséget igazoló oklevelet, vagy már egyáltalán nincs is rá szükségük, nos, ők most effektíve tálcán kapják meg ingyen és bérmentve az oklevelet. Sokan biztos felszisszennek, hogy nem engedhették meg maguknak ezt a drága vizsgát. Nekik csak annyit válaszolok, hogy a diákhitelt, tanulmányi ösztöndíjat, szociális támogatást, Bursa ösztöndíjat, stb. lehet ám értelmes dolgokra is költeni, nem csak a hétfő-kedd-szerdai bulikra, vagy éppen mozira, cigire.
Hogy ne legyen ennyire egyszerű a képlet, még közbejön az is, hogy a jogszabály intézményi hatáskörbe utalta, hogy kiadja-e és ha igen, milyen feltételekkel az okleveleket. Így könnyen előfordulhat, hogy amiért az egyik intézményben nem kell nyelvvizsga, csak egy tanfolyam, egy másik intézmény továbbra is csak nyelvvizsga bizonyítvány ellenében adja ki az oklevelet. Komoly oktatásszervezési problémát okozhat a bolognai rendszer alapvetése, méghozzá a könnyebb átjárhatóság biztosításával járó tömeges vándorlás azon intézmények felé, ahol nem kell a nyelvvizsga. De akár már a beiskolázásnál is komoly fegyvertény lehet, hogy ha valamelyik intézmény azzal reklámozza magát, hogy nyelvvizsga nélkül is meg lehet szerezni az oklevelet – hiszen 2016-ig az intézmények maguk döntenek! Más kérdés, hogy milyen értéke lesz majd az ilyen intézményekben szerzett oklevélnek.
Ugyanakkor van egy össztársadalmi aspektusa is a dolognak. Ha belegondolsz, mindenhol az szajkózzák, mennyi diplomás állástalan van. Ugye már nem is kell nagyon forszíroznom, hogy mi lesz ezzel az aránnyal, ha az elmúlt 3-4 évben végzettek 30-40%-a mondjuk féléven belül oklevelet kap. Azért azt is látni kell, hogy jelenleg nem feltétlenül az oklevélnek megfelelő állásban dolgoznak a fiatalok, illetve a munkáltatók nagy része is kevésbé nézi a végzettséget – kivéve, ahol ez elő van írva –, inkább személyes beszélgetés alapján válogatják ki az alkalmazottat. Ez igaz a szakmai felkészültségre és a nyelvi ismeretekre is. Hogy őszinte leszek, még nem találkoztam olyannal, aki a nyelvvizsga hiányában ki nem adott diploma miatt nem kapott meg egy állást – ellentétben a 3 diplomás túlképzettel szemben.
Összességében elmondható, hogy egy széles, választójoggal rendelkező réteg számára kedvező döntés született, melyet gazdasági és társadalmi szempontból nem átgondolt megvalósítás követett. Ennek a következményei még nem teljesen láthatók, de az szinte bizonyos, hogy komoly viták melegágya lesz a következő években – melyik oklevél ér többet; fel lesz-e tüntetve, hogy nyelvvizsgával, vagy anélkül szerezte meg valaki; egyik diploma utána automatikusan ki kell fizetni a nyelvvizsgapótlékot, mert feltétele volt, a másiknál nem; és még hosszan sorolhatnám.
Az én végső, szubjektív osztályzatom tehát: 2-es alá, kétszer aláhúzva…
Utolsó kommentek