Nagyon sokat gondolkodtam, hogy van-e értelme leírni az alább következőket, hiszen már annyit írtam a később még megjelenő szereplőknek, és soha semmi választ nem kaptam. Másrészt tudom, hogy nagyon sok olyan embert fognak megbántani a gondolataim, akiket korábban a barátaimnak tartottam, ugyanakkor azt is tudom, hogy sokkal több ember hétköznapi gondjai jelennek meg, hallgatók sokaságának problémáira hívom fel a figyelmet. Korábban is leírtam és most is leszögezném: nem a bántás a szándékom, csak szeretnék felnyitni pár szemet!

Hol is kezdjem? Nehéz a választás, annyi fontos és érdekes dologgal kellene foglalkozni. Tisztázzuk az elején miről is van szó: a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar Hallgatói Önkormányzatának elnökének írtam egy hivatalos levelet, melyben néhány – szerintem visszás – dologról kértem felvilágosítást. Ebben szó volt a fent említett szervezet működéséről, szó volt gazdasági dolgokról (a szerdai bulik, az azóta lezajlott KEN, stb.) és természetesen jövőben tervekről. Ez a levél 2012. április 23-án jelent meg Elnök úr postafiókjában. Úgy gondoltam, a karra beiratkozott hallgatóként megérdemeltem volna érdemi választ a kérdéseimre. Sajnos nem sikerült, sőt… E levelemet megelőzően több alkalommal próbáltam már kapcsolatba lépni Elnök úrral telefonon, e-mailben, közösségi hálózatok chat programjain, de sajnos egyik sem vezetett eredményre, ezért voltam kénytelen a hivatalos levélhez folyamodni – hasonló sikerrel. Egykori – talán idealista – újságíró szakos hallgatóként, már csak a nyilvánosság erejében bízok, hogy választ kapok a kérdéseimre.

Mielőtt azonban bárki elmélyedne a kérdésekben, hadd fűzzek egy személyes kommentet a fent említett, meg nem válaszolt levélhez, hogy azért valahogy mégis elértem vele valamit. Biztosan elolvasta a címzett! És talán el is gondolkodott rajta. Hogy honnan tudom? Pofon egyszerű: május 3-án úgy gondoltam pár barátommal, hogy meglátogatom a Kaposvári Egyetem legnagyobb hallgatói rendezvényét a Kaposvári Egyetemi Napokat. A kiérkezésünk első komoly tette természetesen a jegyvásárlás volt. Azaz lett volna, ha nem az ötfős társaság utolsó tagjaként próbálok belépni a rendezvénynek helyszínt adó Egyetemi Sportcsarnokba. A „sziasztok, kérek egy jegyet” – feltehetően goromba megjegyzésre – azonnal érkezett az éppen jegyet árusító, nempedagógiai karos hallgatói önkormányzat elnöke, és kimondottan finom és intelligens értelmiségihez méltó stílusban és hanghordozással kérdőre vont a pedagógiai karos kollégájának írt levelem tartalmáról. A kérdések feltevésének jogát, ürügyét, és formáját szerette volna firtatni. Minekutána természetesen nem kívántam vele megvitatni levelemben taglalt kérdéseket (hiszen ha az ő véleménye érdekelne, valószínűleg neki címeztem volna), egyből áttértünk a „helyem a világban” és a rendezvényen, valamint a más alkalmakkor megrendezendő egyetemi (hökös) rendezvényeken való testi épségem fontosságára. A megszívlelendő figyelemfelhívást követően több alkalommal is jeleztem, hogy nem életviteli tanácsadásra, hanem szórakozni érkeztem, ennek érdekében szeretnék jegyet vásárolni, amit mintegy 2-3 perces lelki-fröccs kíséretében meg is kaptam – mivel nem volt nálam diákigazolvány, természetesen kifizettem a külsősök számára megszabott árat. Az est további részében nem volt szerencsére részem hasonló jókívánságokban, ám feltűnő volt, hogy korábbi barátom – levelem eredeti címzettje – még csak egy kézfogás erejéig sem ismert meg.

És akkor álljon itt az a kérdéssor, amely – a fentiek tanúsága szerint nem csak a PK HÖK-ben, hanem más karokon is – kiverte a biztosítékot:

http://czogy.blog.hu/2012/05/10/kerdesek_a_kaposvari_egyetem_pedagogiai_kar_hallgatoi_onkormanyzatanak_elnokehez

Ezen kérdésekre nem sikerül sem hivatalos, se baráti választ adni, mi több, egy demokratikus jogállamban, egy demokratikusan – egyenlőre még meg nem – választott vezetőhöz intézett kérdéssor feltevése miatt kerültem a barátaim előtt kényelmetlen helyzetbe, további negatív fejleményeket is kilátásba helyezve irányomba.

További kérdéseim a következők::

1. Hogyan lehet valaki felelős vezető, aki nem képes választ adni a hivatalosan hozzá intézett kérdésekre?
2. Hogyan lehet valaki felelős vezető, aki a kérdések megválaszolása helyett verbális és fizikai agressziót helyez kilátásba további érdeklődések esetére?

3. Hogyan lehet, hogy a demokratikus elveket félredobva, és saját maga által meghatározott szabályzatokat figyelmen kívül hagyva próbálja(k) valaki(k) irányítani több 1000 ember hétköznapjait?
4. Minek kell történnie, hogy egy évek alatt kiépített kiskirályság összeomoljon?

5. Miért kellett eddig eljutni?

Köszönöm, hogy elolvastad a gondolataimat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.