Kedves Csoportok Tagjai! Kedves Magyar Barátaim!

Politikai hirdetés következik – persze nem fizetett, mert azt sok helyen nem szabad. Politikai, a szó legnemesebb értelmében. A wikipédia így fogalmaz: „A politika kifejezés az ókori görög polisz névből ered. A politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat. „

Úgy gondolom azzal, hogy leírom itt a véleményem, ti pedig elolvassátok, kimerítem a „közéletben részt vesz” kitételt, tehát politizálni fogok. Ha esetleg idáig valaki eljutott az olvasásban és nem görgetett máris tovább: „na még egy hülye” – felkiáltással, azt szeretném megnyugtatni, hogy se párt-, se aktuál-, de még csak alapvető szakpolitikáról sem fog szó esni. Amiről írni és beszélni szeretnék, azok a mindennapok. Azok a mindennapok, melyeket otthon – kinek mi az, ugye? – és itt a világhálón, annak is a cukorhegy (Mark Elliot Zuckerberg, a Facebook alapítója) által létrehozott lapjain élünk és élünk meg.

Hol is kezdjem? Kezdem azzal, hogy igenis szeretnék egy kulturált vitát indítani. Egy olyan vitát, ahol érvek és vélemények ütköznek. Olyan érvek és olyan vélemények, melyek megalapozottak, és előre mutatnak. Mindannyian valamiért ideköltöztünk. Ki anyagi, ki szakmai, ki családi, ki egyéb okok miatt. Mindenkinek nehéz volt az elején, és szerintem mindenki a mai napig viseli a költözés nehézségeit. Se nekem, se senki másnak nem tiszte, hogy bárkit is megítéljen az okokról. Egy dologban azonban közös. Ez pedig nem más, mint az, hogy hogyan éljük az itteni életünket. Élünk-e közös életet, vagy mindenki megmarad a saját kis világában, megpróbálja túlélni az ittlétet, és nem próbál meg élni. Persze mindenkinek mást jelent az élet. Akinek lakás-, autó, diák-, vagy bármilyen más hitele van otthon, az biztos nem fog elmenni sehova, hiszen azért jött ki, hogy mielőbb letudja az otthoni restanciáját. Páran olyan céllal jöttek, ki, hogy majd itt összeszedik magukat, és otthon abból teremtenek egzisztenciát. Van, aki hosszútávra tervez: szeretne vállalkozást indítani, lakást, esetleg házat venni, családot alapítani. A lényeg, hogy mindenkinek meglehetnek az indokai, hogy miért is gubózzon be otthonra.

IGEN

Igen, nehéz külföldön élni. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. Mondhatnám: senki nem hívott, te jöttél önszántadból. Tehát azért is neked kell tenni, hogy jól érezd magad. És akkor tudod magad jól érezni, ha olyan dolgokat – is – csinálsz, amik kikapcsolnak, amik jó érzéssel töltenek el, amik pozitív energiákat adnak, amik kirángatnak a folyamatos mókuskerékből. Nincs ebben semmi Coelho vagy Oravecz Nóra. De tényleg így van. Sokan azért nem veszik a bátorságot, hogy jól érezzék magukat, mert „mit szólnak otthon”, hogy ott a hitel, vagy ott a gyerek, vagy mittudomén, és én meg itt elmegyek szórakozni, kirándulni, cirkuszba, koncertre, Bayern-meccsre, kávézni… amikor azt a pénzt „jobban” is el lehetett volna költeni. Aztán otthonról megkapod majd emellé a nagy hallgatást, vagy éppen a „persze, neked könnyű, te németbe’ élsz” – megjegyzéseket. És kb. itt elszáll a maradék bátorságod is arra, hogy akármi értelmeset kezdj az életeddel. Csak egy meglátás: ha csak annyit engedhetsz meg magadnak, mint otthon, akkor nem sok értelme volt kijönni. Ha nem tudsz jobb életet élni, akkor miért mondtál le családról, barátokról, a megszokott életedről? Ha otthon megengedhetted magadnak hetente egyszer a sörözés a haverokkal, de itt nem, akkor hol éltél jobban? Ha otthon megengedhetted magadnak havonta, hogy elmenj bulizni, de itt nem, akkor hol éltél jobban? Ha otthon „megengedhetted” magadnak a családod, a barátaid, de itt nem, akkor hol éltél jobban?

NEM

Nem azt mondom, hogy rosszabb itt kint, mint otthon. És tudom, én csak ne pofázzak, mert nem tudom milyen az, amikor nincs munka, nincs mit enni, vagy épp kikapcsolják a villanyt az elmaradt számlák miatt. Igazatok van, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a mindennapjaink csak akkor lehetnek jobbak és legfőképp élhetőbbek, ha teszünk érte. Ha facebook-csoportokat nem csak arra használjuk, hogy a hazautunkat kifizettessük valakivel, vagy helyesírási gyorstalpalót tartsunk, hanem megpróbáljuk értelmesen keresni a hozzánk hasonlók társaságát. Vagy csak úgy általában a társaságot. Persze, ehhez sok mindenre szükség lenne, tudom. Hely, idő, pénz. Pénz: ha nincs annyid, hogy hétvégente egyszer elmenj valahova és 20-25€-t elkölts, akkor gondolkodj el, van-e értelme. Idő: bár nagyon sokan 2-3-4 műszakban dolgoznak, vagy éppen illegálisan napi 12-13 órákat (na ezt a részét viszont ismerem), mégis ha nagyon akarnál, találnál időt magadra. Magadra, ami nem alvás, vásárlás, és beb@szás. Hely: ha van, meg kell találni, ha nincs, csinálni kell egyet. És ha már közösségiháló. Az okostelefonok korában, többet élünk a közösségi oldalakon, mint a való világban. 2,5 éve olvasom a különböző csoportokban zajló beszélgetéseket – már ha annak lehet nevezni némelyiket. Igazán kiábrándító, de ezzel együtt érdekes lenyomatát is adja az itteni embereknek és gondolkodásnak.

HA

Ha valaki belecsöppenne a Regensburgi magyarok elnevezésű csoportba otthonról, igencsak meglepődne. Meglepődne, hogy mennyire ugyanúgy zajlik minden mint otthon – sőt! Sőt itt még jobban fúrják-faragják egymást az emberek. Persze, hiszen sokkal több pénzről van szó. De tényleg minden csak a pénzről szól? Kocsit adok-veszek; gyere velem, hogy jól járjunk mindketten; tudtok-e munkát szakma és nyelv nélkül; olcsó, de nagy lakást keresek; stb… Nagyjából a csoportban semmit nem tudtam meg az itteni életről. Nem tudom, mikor hova lehet elmenni kikapcsolódni, nem tudom mi érdemes megnézni a környéken. Ha akarok valamit, akkor magamnak kell utánajárnom. Ha tényleg akarok valamit, és nem csak a saját tehetetlenségemen nyavalyogni egész nap közösségi oldalakon…

DE!

A nagy spórolás és tervezgetés közben elfelejtünk élni. Elfelejtünk hétvégén meginni nyugodtan egy kávét. Elfelejtünk leülni beszélgetni. Elfelejtünk kikapcsolódni. És most nem arra gondolok, hogy a Nettoban megvesszük az akciós sört meg a whiskey-t, aztán péntek este pár haverral betoljuk. Ha most belegondolsz kedves olvasó: mikor hódoltál utoljára a hobbidnak, amit otthon rendszeresen űztél? Horgászat, foci, csocsó, vagy akár egy kávézó teraszán a csajok/pasik bámulása… Sokan vagyunk és sokfélék. A szakmunkástól a mérnökig, a takarítótól az ügyvédig, az anyukától a nagypapáig. Sokat hallom, hogy „minek jöttem ki, amikor ugyanúgy élek, mint otthon, csak nem értem az embereket és nincsenek itt a barátaim.” Persze, hó végére itt is sokszor elfogy a pénz, főleg egy idő után, ha már kint élsz, és hozzászoksz. Megszokod, hogy van kocsi, hogy el lehet menni vásárolgatni, hogy az otthoni hiteled ki tudod fizetni, hogy tudsz hazaküldeni pénzt. És megszokod, hogy sokszor annyi pénzed nem marad hó végén, hogy haza tudj utazni. Minden csak szokás kérdése, a szokásainkat pedig mi alakítjuk – bár egyes elméletek szerint a szokásaink rabjai vagyunk, de ettől most tekintsünk el.

Te melyik vagy:

Igen?

Nem?

De?

Ha?

Oder...

Lassan fél éve tartózkodok távol Kaposvártól és Magyarországtól. Megmondom őszintén, szándékosan próbálom magam, az otthoni történésektől távoltartani. Az elmúlt héten azonban volt néhány olyan esemény, amely mellett még innen sem lehet elmenni szó nélkül. Sőt, kissé kivülről talán jobb rálátása is van az embernek, és nem a napi-politika határozza meg a gondolkodását.

Napi politika. Ha már itt tartunk. 100 millió forintot osztanak szét azon londoni magyarok között, akik hazaköltöznek. A Facebook alapító-tulajdonosa meg szétosztja a vagyonát. Kb. ugyanakkora hatással vannak rám, és a hozzám hasonlókra. Ugyanúgy egy kényszeredett-csalódott-ironikus mosollyal nyugtázzuk. Persze ismét nagyon szépen hangzik, DE… De ezer sebből vérzik már megint! Egyrészt: ha nem is a szó klasszikus értelmében, de mégiscsak diszkrimináció. Azt sugallva, hogy akik nem Londonba vándolroltak ki, kevésbé fontosak-értékesek, kevésbé hiányoznak. Másrészt: akik elköltöztek otthonról, távol a családtól, barátoktól, távol mindentől, ami egykor fontos volt; feladva korábbi álmaikat, hogy saját hazájukban legyenek proféták; szinte mindent egylapra feltéve elindultak a Nagyvilágba, nem valószínű, hogy a mindenkori Magyar kormány bármilyen ígéretére is ugranának. Sőt, nemhogy nem fognak ugrani, de még csak fel sem állnak (mert valószínűleg le kellett mindenkinek ülnie, amikor hallotta A hírt). Harmadrészt: 50 fő-nek adatik meg (?), hogy részesüljön a magyar álomból, a Magyar valóságból – ismét. Ez nem jelent mast, mint 2 millió forintot fejenként (vagy  lehet, hogy itt is majd lesznek különbségek: aki a City-ből települ haza, az többet kap, mint aki pl. az East End-ről?) Ha kicsit utánaszámolunk, ez nem kevesebb, mint 4800 GBP (6500€). Ez pedig nem több, mint nagyjából 4-5 havi fizetés kint – ha minimálbérét dolgozol mondjuk pincérként, vagy sofőrként! Ha kvalifikáltabb munkát végzel, esetleg feljebb vagy a ranglétrán, akkor ez max 1-2 havi fizetés!!! Mi is akkor a motiváció a hazaköltözésre?  Kapna valaki állami támogatással egy lakás(hitelt), valamint segítenek elhelyezkedni ( havi 5-800€-ért). Háttő… Azt hiszem éppen az ilyen és hasonló jellegű intézkedések, kamu-propaganda-populista-látszat intézkedések miatt hagyja el nap, mint nap egyre több fiatal – és kevésbé fiatal az országot, és tervezi, hogy egy hitelesebb, kiszámíthatóbb, biztonságosabb világban próbál érvényesülni.

És ha már biztonság. Talán illett volna ezzel kezdeni a dolog súlyát tekintve. Kaposvár, 2015. Április 22. 22.000 forint (közelse 2 millió!). Gondolom már mindenki tudja mire is gondolok. Természetesen a végsőkig elítélem a tettet és őszinte részvétem minden érintettnek. Úgy gondolom ez a végzetes történés csak a jéghegy csúcsa. Sokan természetesen ebből is napipolitkai kérdést csinálnak, és a kormányt támadják – részben jogosan – a traffikok, és azok kialakítása miatt. Én kicsit más oldalról közelíteném meg a dolgot: a hírek szerint érettségi előtt álló, 18 év körüli fiatal(ember) volt az elkövető. Hol van ilyenkor az oktatás, a társadalom, a család, az ismerősök, barátok – nem feltétlenül ebben a sorrendben. Talán azt kellene megvizsgálni, hogy miért jut el egy fiatal oda, hogy ha pénzre van szüksége, akkor ilyenre vetemedjen. Olvastam egy cikkben, hogy az urológián fogták el, és nem is tudta, hogy keresik a rendőrök. Most ez komoly? Ha valóban fogalma sem volt arról, hogy egy rabló-gyilkosság után keresik, akkor azonnal a zártosztályra, és soha többet onnan ki. Ha 18 évesen nem jutott el addig a kis esze, akkor ezután sem fog. Persze lehet, hogy csak újságírói fogás volt a karakterszámok növelésére, akkor meg no comment.

De visszakanyarodva az eredeti témához. Szörnyű dolog még olvasni is ilyen híreket. És még szőrnyűbb lesz majd szembesülni a következményeivel: egy élet elveszett, több másik rombadőlt (család, vőlegény, stb.). Az elkövető 10-12 éves büntetésnél többet nem fog kapni, amiből még a jó magaviselete miatt el is engednek majd. Addig is a magyar adózók pénzéből fog naponta 3× étkezni, kap tiszta ruhát, tiszta ágyneműt, meleg vizet, stb. Többet, mint amiről sokan még ma is csak álmodoznak! Nem mondom, hogy állítsák vissza a halálbüntetést, de hogy az ehhez hasonló esetekben a teljes jogfosztás, és a lehető legpuritánabb fogvatartást tudnám csak elképzelni, az biztos. És ami a legelszomorítóbb, ezen kívül egyik felelős politikus, vagy szakember sem fog magába nézni, és végső soron egyáltalán semmi nem fog változni!

Ezzel együtt úgy gondolom sokkal komolyabb társadalmi problémát mutat az eset. A kilátástalanság és elkeseredettség talán soha nem volt akkor, mint a mostani fiatalokban. Nincsen jövőképük, nincsenek pozitív példáik, nincsenek céljaik, vagy ha vannak is, akkor azok teljesen irreálisak (pl.: kirabolni egy traffikot, mert el akarok költözni otthonról). Nem gondolom, hogy megoldja a helyzetet, ha leveszik a traffikok ablakairól a fóliát. Nem hiszem, hogy akármilyen ítélettel elégedettek lesznek a barátok, család, közvélemény. Nem tudom, van-e kiút vagy visszaút innen még.

Egy valamit tudok: nagyon hiányzik sok minden otthonról. Sokkal több, mint amennyi egészséges, vagy amennyiről azt hittem hiányozni fog, és minden nap várom azt a pillanatot, amikor a fejemhez vágja végre valaki: “Látod, látod… Milyen jól tetted volna, ha időben hazajössz…”

Hát ez nem az a hét volt…

Nyári első rövid eszmefuttatásomban az elmúlt pár hónap fejleményeit foglalnám össze. Voltak érdekességek bőven. Vagyis inkább a címben szereplő, sokak által ismert sorozatra jellemző kaotikus, és ezzel együtt bohózatba illő jelentek. Volt itt 5 millió forintos rendezvény, amin részt vettek vagy 300-an, egyes koncerteken 10-20 résztvevővel, volt itt olyan EHÖK elnök, akinek fogalma sem volt arról, hogy a doktori iskolába jelentkezés feltétele egy nyelvvizsga, és persze vannak olyan fiatalok, örökifjak is, akik lehetnek bármilyen kisstílűek, vagy éppen alkalmatlanok, mégis sikeresen benyalták magukat egy, az eredeti képzettségüktől merőben eltérő PhD iskolába. De persze azt is meglepve fogadtam, hogy a január óta ideiglenesen – lehet ők is 40 évig – az EHÖK elnöki és alelnöki székében trónoló (amúgy minden egyetemi és felsőbb jogszabályt megszegve ezzel), hallgatók pár szimpatikus fiatallal úgy cserélgetik a helyeket, mintha a menzán adnák át egymásnak a kopott, kicsit már összepiszkított alumínium-tálcát. Mondjuk kb. annyit is ér a munka (na, az meg munka), és akkor az érdekképviseletről, szakmai hozzáértésről, vagy éppen a lojalitásról ne is beszéljünk.

Június végére is maradtak poénok szép számmal. Utolsó momentumként minden magára valamit is adó felsőoktatási intézmény oklevél - mostanában inkább csak tanusítvány - átadó ünnepséget szervez. Mint minden ünnepségnek, ezeknek is megvannak azok a formai követelményei, melyeket jobb esetben fejből ismernek a hallgatók, rosszabb esetben külön körlevélben kell felhívni a figyelmüket rájuk. Ilyen például, hogy akármilyen meleg is legyen egy 2000 fős csarnokban, minimum elvárás a zárt cipő használata. Persze mindig van pár olyan rebellis "művészlelkű" fiatal, aki már csakazértse veszi fel, hanem a társadalomnak görbetükröt mutatva egy nyitott szandálban képes megjelenni. Még szerencse, hogy vannak olyan sasszemű egyetemi/hallgatói vezetők akik minden részletre ügyelve, még időben (értsd a bejáratnál) észrevételezik a problémát és jelzik, csak a lábbeli cseréje után léphet be a terembe a delikvens és veheti át 3-4-5 év megérdemelt jutalmát. (Az persze más kérdés, hogy a lábbeli nem látszik, míg az ilyenkor szokásos, visszafogott fekete nadrág/szoknya és fehér ing/blúz igen. Már aki nem az újhullámos divatot követve, Gáspár Győzike-stílusú ünneplőben köszönti hőn szeretett intézményének legújabb diplomásait, mert neki talán még a szandál is meg van engedve.)

Aztán ahogy véget ért a tanév, jönnek újra a szürke hétköznapok. Mindenki elkezd azzal foglalkozni, ami valóban érdekli, vagy aki éppen a közelében van. Van aki, a múlt szép pillanatait idézi fel; van, aki az elmúlt időszak eleddig elfojtott sérelmeit hozza vissza egy gondolat erejéig; és persze vannak, akik megjegyzéseket fűznek minden témába vágó bejegyzéshez. Persze én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál, hiszen éppen én is a múlt dolgait firtatom – mint mindig. Rég hozzászoktam már, hogy gondolataimban egyesek a letűnt korok bukott és sértődött visszhangját vélik felfedezni. Vitatkozni nem fogok – azaz helyesebb, hogy nem tudok ezzel. Ugyanis még soha senki nem állt elém konkrétumokkal, vagy akár egy tételes és nyilvános válasszal, csak a háttérből, kerítés mögül csaholó kutyák bátorságával találkoztam eddig. De erről már értekeztem máshol korábban, így nem is folytatom.

De persze nem csak a közvetlenül illetékesek a felelősek az alumínium-tálca felelőtlen és szabálytalan cserélgetésében. Hiszen mindenki ismeri Babits szavait: „vétkesek közt cinkos, aki néma”. És ez független a társadalmi, vagy az egyetemi hierarchiában betöltött szereptől. Független attól, hogy valaki lojalitásból, nemtörődömségből, vagy felsőbb utasításra próbálja eltakarítani a szart a biszem-baszom hallgatói kiskirályok után. Persze lehet keresni mindenféle jogszabályban a kifogásokat, de már egy külső szemlélő számára is látszik, hogy bizony ez a kupac szar csak egy lyukas szúnyoghálóval van letakarva. A szag és a látvány is bőven túlterjed a háló határain, és csak a hálót leterítő egyszerű világában hiheti el, hogy valóban eltűntette az évek óta halmozódó fekáliát az egyetem udvaráról. Aki erre jár szánalommal és felháborodva nézi a megoldást: ha valamit takargatni akarnak, akkor tegyék úgy, hogy kifele, valóban szag- és látványmentes legyen, vagy ha ez nem megy, akkor minimum el kell szállítani az arra kijelölt helyre, és ami még fontosabb: ha nem tudjuk kezelni a ganyét, meg kell szüntetni annak okozóját, akármilyen kényesen is érinti piciny királyságunkat. Ehhez már lehet, hogy egy szakértő állatorvost kell majd hívni, aki átvizsgálja az eddigi produktumot, nehogy olyan anyagok kerüljenek ki, amelyek még később súlyosabb gondokat okozhatnak. Amíg azonban erre nem ébred rá senki, és a szar csak gyűlik – már-már elérve a kerítés, és a szúnyogháló peremét –, addig a mi régi-új kisdoktorunk fogja asszisztenseivel halmozni maga alá a friss almot, alánk pedig a mindig friss és bűzölgő állati végterméket, egészen, míg valaki bele nem teszi a MANCS-át... :D

Ha valakit támadás ér, két dolgot tehet: vagy homokba dugja a fejét, mint a strucc, és bízik abban, hogy a természet megoldja helyette a problémát, vagy megvizsgálja a támadás okát, és lehetőségeihez mérten tesz ellene. Jah, bocs, van még a „megsértődök, és már csakazértse csinálok semmit!!!” A legrosszabb, ha ehhez társakat is talál. Sokan támadtak tavasz óta a kirohanásom miatt. Megvallom utólag néhány részletét én is úgy értékeltem, hogy – még ha valós problémákat is vetett fel, de – túllőtt a célon. Aztán teltek-múltak a napok, hetek, hónapok és nem történt semmi. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy a szeptember 1-én hatályba lépett, új felsőoktatási törvényhez igazgatják a szabályzatokat, ennek szellemében visszamenőleg megvizsgálják, amiket felvetettem és – ha nem is a leghelyesebben és legtörvényesebben –elkészítik a szükséges jegyzőkönyveket, választási papírokat, stb. Persze a tanév eleji sürgés-forgásban csúszott hiba is a munkába, de tényleg kulturáltan és gyorsan kijavították. Vártam-vártam az épülő rendszert, de nem hogy nem épült, egyenesen tovább omladozik. A korábban érintett személyek elveszítették legfőbb támaszukat a legutóbbi szenátusi ülésen, sőt a háttérben még talán több kárt is okoztak a butusok.

„Ez se jött össze…” c. írásomban még szeptember elején rávilágítottam pár dologra, amelyek feltétlen szükségesek lennének a törvényes működéshez (értsd: SZMSZ módosítások, választások – közgyűlési és elnöki, stb.) Ezek közül egy sem történt meg. Unalmamban letöltöttem az egyetem honlapjáról az ide vonatkozó szabályzatot, melyet idéznék:

7. § (4) A Közgyűlési tagság létrejötte:

a.       a Közgyűlési tagok megbízatása beiratkozásuk első félévében, választás útján jön létre;

b.      a választást a Hallgatói Önkormányzat szervezi és bonyolítja le a belépő évfolyamoknál, minden tanév első félévében, legkésőbb októberig.

c.       a választás során a hallgatói önkormányzat elnöksége keresi fel az egyes csoportokat, ahol a hallgatók titkos szavazás útján választják meg képviselőjüket.

Nos, most november 8-a van. A fentiek nem történtek meg. Újfent felteszem a költői kérdést: hogyan működhetnek a mai napig legálisan, dönthetnek szociális támogatásokról, ösztöndíjakról azok, akik a saját szabályzataikban foglalt, az alapműködést befolyásoló, és a hallgatói önkormányzatiság alapjait jelentő közgyűlési választásokat sem tartják tiszteletben? Nem adnak lehetőséget, hogy a hallgatók éljenek demokratikus jogaikkal: azaz maguk válasszanak képviselőket a közgyűlésbe és igen, az elnöki székbe is!

Szeptember óta történt egy dékán váltás, volt egy intézményi akkreditáció, de még mindig mindenkinek megfelel jelen helyzet – persze engem leszámítva. Már nem várok válaszokat, csak keserűséggel tölt el, hogy egy valamikor jól (de legalábbis törvényesen) működő rendszert folyamatosan leépítenek. Az persze már csak hab a tortán, amikor arról hallok, hogy egy hagyományos rendezvénnyé váló programot – Focimaraton – nem szerveznek meg, mondván tavaly se volt rá érdeklődés. Gondolom ha egyszer véletlenül kevesebben jelentkeznek gólyatáborba is, mint amennyit a főokos megálmodik, akkor a következő évben már az se lesz… No de mindegy, engem már nem érint. Mint ahogy nem érint az sem, hogy november 5-én (ezt egy közösségi oldalon találtam) tartották a gólyabáli táncosok válogatását a november 20-i bálhoz. Csak én érzem úgy, hogy kicsit el vannak késve? Arról nem is beszélve, hogy a 3 karról – számomra teljesen érthetetlen módon – 2-2 pár vehet részt a nyitótáncon. Ez csak azért problémás, mert 1. ha valamelyik karról szeretne 3-4 jól táncoló pár részt venni, akkor ők nem maradhatnak, de a másik karról meg összesen jelentkező két pár botlábú igen. És ha a számoknál maradunk, akkor nézzük meg kicsit, hogy a 3 kar létszámai hogyan alakulnak nagyságrendileg: 51% PK, ÁTK 22%, GTK 27 %. Háttőőő…. Akkor hogy is van ez a 2-2 pár minden karról? Van egy olyan sejtésem, hogy ez a nagy egyenlőség csak ilyenkor jelenik meg, amikor a rendezvény költségeit kell összedobni, már nem. Kiemelem: én gondolom így, de biztosan a következő közgyűlésen el fogják mondani az illetékesek, hogy hogyan is történt valójában. És persze azt is hangsúlyoznám, hogy ezt a fészbúkon találtam, sajnos hivatalos információkat ezekkel kapcsolatban nem (hírlevél, plakát, felhívás, stb.)

Csak annyit jegyeznék meg végül: semmi máson nem kellene elgondolkodni, csak azon, hogy a hallgatásba és a struccpolitikába - mint láttuk - már sokan belebuktak. Ha pedig homok megy a szemetekbe, ti is könnyezni fogtok, nem csak én.

Sokan mondják, hogy az Ördög ügyvédjét játszom. Persze, mert az ördög a részletekben rejlik. Tavasszal felvetettem néhány visszásnak tűnő dolgot, amely a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának Hallgatói Önkormányzatát érinti. Legvégül nyílt levélben kértem az illetékeseket, hogy a nyilvánosság előtt, tényekkel bizonyítsanak és komolyan mondom vártam, hogy a képembe vágják: „Látod, te barom, itt van minden, amit kértél, és most mi fogunk téged lejáratni a fél világ előtt!” Persze nemhogy ez nem történt meg, hanem átcsapott az egész személyeskedésbe. Üzengettek Hivatalokból és az egyik közösségi portálon is – amiket valószínűleg mára letagadnának. Természetesen ennek egyrészt én is az oka vagyok, de aztán végül úgy döntöttem nem méltó egy ilyen komoly témában a kicsinyesség, és véget ért. Sok dolgot hallottam azóta is úgy a PK, mint az egész egyetem dolgai felől. Vártam is a pozitív változásokat. És sajnos még mindig várom. Ha valaki még talán emlékszik legitimitást, és a nem jogszerű megválasztást is felvetettem az említett kari HÖK tisztségviselőivel kapcsolatban, ami a tisztségviselőkből álló vezető testület minden további döntését is megkérdőjelezi. Amint említettem még mindig várom a válaszokat, de válasz helyett annyit tudnak felmutatni, hogy feltették az aktuális félévre vonatkozó szociális támogatáshoz szükséges pályázati adatlapot, melynek fejlécében ez szerepel:

2011/12 tanév – II. félév

A kitöltési útmutató második sorában pedig ez:

- A 2011/2012-es tanév tavaszi félévére a szociális pályázatokat 2012. február 22-ig lehet leadni az adott Kari Hallgatói Önkormányzatnál/DJB.

Nem szeretnék hanyagságra, esetlegesen discalculiára utaló jeleket felfedezni eme kiírásban, de szeretném jelezni az „illetékeseknek”, hogy jelenleg a 2012/2013-as tanév I. féléve van, illetőleg, hogy ebből fakadóan 2012. február 22-e már réges-rég elmúlt. Gondolom, csak és kizárólag a gyorsaság volt a fontos, és amúgy is valaki kiadta valakinek a feladatot, hogy legyen fent ETR-ben, ez a valaki továbbadta és így tovább, mire a végén annyit sikerült megcsinálni, hogy az előző féléviben módosítandó 5 dátum közül csak 1-et sikerült. Na paff… a szándék a lényeg, nem igaz, ha már egyszer „szándék van.” A kis intermezzo után tehát a helyzetet a következőképpen tudom értelmezni: A KE PK HÖK-öt jelenleg egy olyan csoport vezeti, aki(ke)t egy tavaly szeptember-októberben nem a jogszabályoknak megfelelően összeállított Hallgatói Közgyűlés által megválasztott(?), azóta lemondott elnök bízott meg ideiglenes a szervezet vezetésével. Azóta se a HÖK SZMSZ-t nem sikerült a szeptember 1-én hatályba lépett Felsőoktatási törvényhez módosítani, illetve szintén nem sikerült 8 hónap alatt kiírni az elnökségi posztokra új pályázatot, vagy legalább az elnöki székre. Így tehát az „ideiglenesen” a HÖK vezetésben állomásozó fiatalok felelősségük teljes tudatában cselekszenek mindennemű jogi-hallgatói, vagy bármilyen felhatalmazás nélkül, mint például a fentebb olvasható szociális pályázat kiírása, és nagy valószínűséggel ők is fogják majd „elbírálni”. Egy ici-picit kellemetlen lehet ez a helyzet azoknak is, akik a különböző jogszabályok alapján a törvényességi felügyeletet gyakorolnak. Csak pár példa: EHÖK, EHÖK Ellenőrző Bizottság, és most többet nem is szeretnék írni…

Persze lehet utálni, meg kígyót-békát köpködni rám, de ettől a tény még tény marad. Gyakorlatilag a jelenlegi KE PK HÖK elnökség egyetlen, jelenleg hatályos jogszabálynak nem felel meg működésével, ideértve a mindenkori PK HÖK – és elődei – által hozott jogszabályoktól a Felsőoktatási törvényig bezárólag. Óva intek mindenkit, hogy addig keressenek erre megoldást, amíg csak pár olyan ember veszi ezt észre, akiknek még jelentett valamit, hogy a HÖK-ben dolgozhatott, és örült, ha ezért még jutalmat, és nem „fizetést” kaptak. Akiknek fontos annyira az Egyetem, hogy nem a szemébe mosolyognak, és hátba támadják, hanem a szemébe mondják, ha valami nem stimmel. Akik nem szeretnék, ha az egyszer általuk fontosnak tartott szervezet pár alkalmatlan ember töketlensége miatt teljesen tönkre menne. Őszinte leszek (ahogy eddig is): nem szeretném, ha a jelenlegi HÖK vezetés képviselne engem bárhol is…

Jah, és hogy igazán trendi legyek: akinek hasonlóan gondolja: lájk!

Fiú! Valaki mondta, hogy az élet a Tiéd lesz. 
Fiú! Valaki mondta, hogy az élet a Tiéd lesz. 
Másnak is kell, hogy valamit adjál, 
egy betût ebbõl a szóból. 
Másnak is kell, hogy valamit hagyjál, 
egy cseppet egy marék sóból. 

Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy. 
Valaki szívet ad neked, valaki mérget. 
Valaki régen jóllakott, valaki éhes. 
Valaki csak rád haragszik, valaki kérdez.

Fiú! Nem érted most, hogy ezt miért mondom el neked. 
Fi! egyedül tiéd az élet nem lehet, 
Másnak is kell, hogy valamit adjál, 
Egy betût ebbõl a szóból. 
Másnak is kell, hogy valamit haggyál, 
egy cseppet a marék sóból. 

Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy. 
Valaki szívet ad neked, valaki mérget. 
Valaki régen jóllakott, valaki éhes. 
Valaki csak rád haragszik, valaki kérdez.

Figyelem, figyeelem! 
Csak az jöjjön, aki bírja, 
aki tudja, hogy végigcsinálja. 
Csak az jöjjön, csak az jöjjön. 
Csak az jöjjön, aki bírja, 
aki tudja, hogy végigcsinálja. 
Csak az jöjjön, csak az jöjjön. 

Fiú, nem érted most, hogy ezt miért mondtam el neked. 
Fiú, egyedül tiéd az élet nem lehet, 
másnak is kell, hogy valamit adjál, 
Egy cseppet egy marék sóból. 
Másnak is kell, hogy valamit hagyjál, 
egy betűt ebből a szóból.

Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy. 
Valaki szívet ad neked, valaki mérget. 
Valaki régen jóllakott, valaki éhes. 
Valaki csak rád haragszik, valaki kérdez.

Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy. 
Valaki szívet ad neked, valaki mérget. 
Valaki régen jóllakott, valaki éhes. 
Valaki csak rád haragszik, valaki kérdez.

Fiú! Valaki mondta,hogy az élet a tiéd lesz!

https://www.youtube.com/watch?v=AYz4LP1mnv4

Elolvas, megért, elgondolkodik...

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy van-e értelme leírni az alább következőket, hiszen már annyit írtam a később még megjelenő szereplőknek, és soha semmi választ nem kaptam. Másrészt tudom, hogy nagyon sok olyan embert fognak megbántani a gondolataim, akiket korábban a barátaimnak tartottam, ugyanakkor azt is tudom, hogy sokkal több ember hétköznapi gondjai jelennek meg, hallgatók sokaságának problémáira hívom fel a figyelmet. Korábban is leírtam és most is leszögezném: nem a bántás a szándékom, csak szeretnék felnyitni pár szemet!

Hol is kezdjem? Nehéz a választás, annyi fontos és érdekes dologgal kellene foglalkozni. Tisztázzuk az elején miről is van szó: a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar Hallgatói Önkormányzatának elnökének írtam egy hivatalos levelet, melyben néhány – szerintem visszás – dologról kértem felvilágosítást. Ebben szó volt a fent említett szervezet működéséről, szó volt gazdasági dolgokról (a szerdai bulik, az azóta lezajlott KEN, stb.) és természetesen jövőben tervekről. Ez a levél 2012. április 23-án jelent meg Elnök úr postafiókjában. Úgy gondoltam, a karra beiratkozott hallgatóként megérdemeltem volna érdemi választ a kérdéseimre. Sajnos nem sikerült, sőt… E levelemet megelőzően több alkalommal próbáltam már kapcsolatba lépni Elnök úrral telefonon, e-mailben, közösségi hálózatok chat programjain, de sajnos egyik sem vezetett eredményre, ezért voltam kénytelen a hivatalos levélhez folyamodni – hasonló sikerrel. Egykori – talán idealista – újságíró szakos hallgatóként, már csak a nyilvánosság erejében bízok, hogy választ kapok a kérdéseimre.

Mielőtt azonban bárki elmélyedne a kérdésekben, hadd fűzzek egy személyes kommentet a fent említett, meg nem válaszolt levélhez, hogy azért valahogy mégis elértem vele valamit. Biztosan elolvasta a címzett! És talán el is gondolkodott rajta. Hogy honnan tudom? Pofon egyszerű: május 3-án úgy gondoltam pár barátommal, hogy meglátogatom a Kaposvári Egyetem legnagyobb hallgatói rendezvényét a Kaposvári Egyetemi Napokat. A kiérkezésünk első komoly tette természetesen a jegyvásárlás volt. Azaz lett volna, ha nem az ötfős társaság utolsó tagjaként próbálok belépni a rendezvénynek helyszínt adó Egyetemi Sportcsarnokba. A „sziasztok, kérek egy jegyet” – feltehetően goromba megjegyzésre – azonnal érkezett az éppen jegyet árusító, nempedagógiai karos hallgatói önkormányzat elnöke, és kimondottan finom és intelligens értelmiségihez méltó stílusban és hanghordozással kérdőre vont a pedagógiai karos kollégájának írt levelem tartalmáról. A kérdések feltevésének jogát, ürügyét, és formáját szerette volna firtatni. Minekutána természetesen nem kívántam vele megvitatni levelemben taglalt kérdéseket (hiszen ha az ő véleménye érdekelne, valószínűleg neki címeztem volna), egyből áttértünk a „helyem a világban” és a rendezvényen, valamint a más alkalmakkor megrendezendő egyetemi (hökös) rendezvényeken való testi épségem fontosságára. A megszívlelendő figyelemfelhívást követően több alkalommal is jeleztem, hogy nem életviteli tanácsadásra, hanem szórakozni érkeztem, ennek érdekében szeretnék jegyet vásárolni, amit mintegy 2-3 perces lelki-fröccs kíséretében meg is kaptam – mivel nem volt nálam diákigazolvány, természetesen kifizettem a külsősök számára megszabott árat. Az est további részében nem volt szerencsére részem hasonló jókívánságokban, ám feltűnő volt, hogy korábbi barátom – levelem eredeti címzettje – még csak egy kézfogás erejéig sem ismert meg.

És akkor álljon itt az a kérdéssor, amely – a fentiek tanúsága szerint nem csak a PK HÖK-ben, hanem más karokon is – kiverte a biztosítékot:

http://czogy.blog.hu/2012/05/10/kerdesek_a_kaposvari_egyetem_pedagogiai_kar_hallgatoi_onkormanyzatanak_elnokehez

Ezen kérdésekre nem sikerül sem hivatalos, se baráti választ adni, mi több, egy demokratikus jogállamban, egy demokratikusan – egyenlőre még meg nem – választott vezetőhöz intézett kérdéssor feltevése miatt kerültem a barátaim előtt kényelmetlen helyzetbe, további negatív fejleményeket is kilátásba helyezve irányomba.

További kérdéseim a következők::

1. Hogyan lehet valaki felelős vezető, aki nem képes választ adni a hivatalosan hozzá intézett kérdésekre?
2. Hogyan lehet valaki felelős vezető, aki a kérdések megválaszolása helyett verbális és fizikai agressziót helyez kilátásba további érdeklődések esetére?

3. Hogyan lehet, hogy a demokratikus elveket félredobva, és saját maga által meghatározott szabályzatokat figyelmen kívül hagyva próbálja(k) valaki(k) irányítani több 1000 ember hétköznapjait?
4. Minek kell történnie, hogy egy évek alatt kiépített kiskirályság összeomoljon?

5. Miért kellett eddig eljutni?

Köszönöm, hogy elolvastad a gondolataimat!

 Amikor megláttalak, csak játszottam veled,

Azt hittem, hogy jó vagyok és bármit tehetek.

Elhittem, játszottam, mert minden az enyém volt.

Akkor ezt hittem, de hidd el, ez már rég volt.

Voltunk együtt hivatalból és voltunk jó kedvből,

melyik volt az igazi, soha nem fedjük már föl.

Kellett hozzá idő és még több türelem,

akiben több lesz, azt hidd el én elismerem.

Talán mind a ketten, talán csak egyikünk

lesz az aki kitartóbb, de a másik a mindenünk.

Mind ketten látjuk, hogy sokáig ez nem megy így,

de egyedül ennyi se, a szakítás meg nem gyógyít.

Jó lenne már látni a kiutat, de még nagy a sötét.

Gyere velem szemben, s légy te az a gyöngéd,

aki megment a szembejövő páros fénypásztától,

karolj fel a sínekről, s ments meg a vonattól.

Sok gondunk volt, és még több áll előttünk.

Ha nekimegyünk együtt, mindenkit ledöntünk.

Sokan voltak ellenünk, néha mi magunk is,

de még mindig együtt vagyunk, s együtt leszünk ez’tán is.

Imádom, ha utálnak, inkább irigyeljenek,

minthogy szánjanak, mint egy szájbakúrt playback-et.

Küzdünk mi egymással, küzdünk egymás ellen,

De a végeredményt élvezném, csak együtt veled.

Most nekem kell kaparnom, hogy nehogy el ne hagyj,

S én kaparnám a küszöböd is, csak végleg velem maradj.

Azt hittem, felnőttem, de még mindig csak egy srác vagyok,

aki nem kíván most semmi mást, csak amit a bolondok.

Azt kívánom maradj velem, ne menj innen sehová,

vagy ha el is mész, mindig gyere vissza hozzám.

Én már biztos maradok, bármi is történjen,

innen már hidd el, te kergethetsz el engem.

Nem tudom még hova jutunk, sok van vissza mindenből.

Bár csak látnám mi lesz majd ebből az egészből.

Sok tanácsot kapunk, s mi egyikre se hallgatunk.

Mindig megyünk a fejünk után, bármi lesz is a jutalmunk.

Jutalom vagy istenverés, csak nézőpont kérdése

ha együtt vagyunk nem lehet már egyetlen kérdés se.

Sokat gondolkodtam, hogy is mondjam el neked,

 szeretlek, és szerelmem soha nem múlik el.

 I. rész: HÖK működése

1. Mi indokolta, hogy az előző elnök lemondása után 3 hónappal még mindig nem lett megválasztva új elnök, sőt még mindig nincs kiírva új pályázat? Van-e valahol szabályozva, hogy megbízottként meddig és milyen mértékig lehet ellátni az elnöki teendőket, illetve vannak-e olyan kérdések, amelyekben a hallgatók felhatalmazásának hiányában nem dönthet a megbízott elnök?

2. Miért érdeke a Pedagógiai Kar hallgatóinak, hogy a Szenátusban kisebb létszámmal vegyen részt, mint pl. a GTK, holott a hallgatói létszámok alapján (44% - 23%) messzemenőkig fordítva kellene lenni. Milyen érveidet utasított el az EHÖK elnöke, amikor a jelenlegi felállásban delegálta a hallgatókat a Szenátusba?

3. Várhatóak-e a jövőben az korábbiakhoz hasonló, a Művészeti Karral közösen szervezett programok (gólyatábor, gólyabál, stb.), vagy a következő tanévtől integrálódik a Pedagógiai Kar az ÁTK-GTK irányába?

4. A szerdánként megvalósuló ÁTK-GTK-PK HÖK bulikkal kapcsolatban lenne pár kérdés:

a.       gazdasági elszámolása mi alapján történik meg? Különös tekintettel arra, hogy a jegyszedők között soha nem láttam még PK-s hallgatót, illetve a jegyvásárlás során se blokkot, se nyugtát nem kaptam a vásárlásról, de még csak előkészítve se láttam az asztalon.

b.      mi alapján állapítjátok meg az elszámolandó összeget

c.       mi a biztosítéka annak, hogy minden jegy árának a harmada a PK HÖK számláján landol?

5. Tervezi-e a Pedagógiai Kar, hogy legnagyobb hallgatói létszámmal rendelkező karként elfoglalja méltó helyét az EHÖK-ben és állít-e elnökjelöltet a következő választáson, illetve támogatna-e pedagógiai karos hallgatót, ha pályázna?

II. rész: HÖK SZMSZ

6. Ha egy hallgató informálódni szeretne, hogy milyen jogai vannak a hallgatói önkormányzatisághoz kapcsolódóan, hol szerezheti meg a szükséges információkat? Miért nem elérhető a PK HÖK SZMSZ sehol elektronikusan? (ne az legyen a válasz, hogy másoké sincs fent)

A folytatás előtt pár gondolatot idéznék a jelenleg hatályos PK HÖK SzMSz-ből:

Ø  2. § (5) A szabályzat célja, hogy a Kar hallgatói számára keretül szolgáljon érdekvédelmi és önkormányzati szervezetük működéséhez, és biztosítsa a képviseleti demokrácia maradéktalan érvényesülését.

Ø  § (3) A hallgatók érdekeinek feltárása, képviselete, érvényesítése és védelme, valamint a hallgatók jogainak érvényesítése. (amúgy 2 db. (3) bekezdés van)

Ø  7. § (4) A Közgyűlési tagság létrejötte:

a.       a Közgyűlési tagok megbízatása beiratkozásuk első félévében, választás útján jön létre;

b.      a választást a Hallgatói Önkormányzat szervezi és bonyolítja le a belépő évfolyamoknál, minden tanév első félévében, legkésőbb októberig

c.       a választás során a hallgatói önkormányzat elnöksége keresi fel az egyes csoportokat, ahol a hallgatók titkos szavazás útján választják meg képviselőjüket.

Ø  10. § (1)  A Közgyűlés határozatképes, ha összehívása szabályszerűen megtörtént, és a szavazásra jogosult tagok több mint fele jelen van. Határozatképtelenség esetén a Közgyűlés összehívását változatlan napirenddel legfeljebb 5 munkanapon belül meg kell hirdetni, ami a jelenlévők számától függetlenül határozatképes. (10. §-ból is 2 db van!)

Ø  11. § (1) Az elnök feladata: g). Gondoskodik a hatályos jogszabályok, a HÖK és az Egyetem, Kar Szervezeti és Működési Szabályzatának betartásáról;

Ø  8. fejezet: a Közgyűlés választása 21.§, 22.§, 23.§, 24.§,

7. Mikor történt utoljára a Pedagógiai Karon a Hallgatói Közgyűlés tagjainak a megválasztása, illetve milyen alapon kerülhetnek be a hallgatók a Közgyűlésbe?

8. Ha egyáltalán nem történt meg 2011. szeptember-októberben minden szakon a saját SzMSz-ben leírtaknak megfelelően a közgyűlési tagok választása, akkor joggal feltételezhetjük-e, hogy egyetlen Közgyűlés összehívása sem volt szabályszerű, azaz az ott hozott döntések nem legálisak, és mind a mai napig jogilag nem megalapozottak.

9. Ha csak bizonyos szakok, képzések tekintetében történt meg a szabályszerű közgyűlési tag választás, akkor azt légy szíves megmagyarázni, hogy milyen elvek mentén lettek kiválogatva a szakok, akik képviselhetik magukat és milyen érvek szóltak bizonyos képzési formák ellen? Úgy érzem itt a HÖK SzMSz 2. § (5) pontjának az a része, hogy „biztosítsa a képviseleti demokrácia maradéktalan érvényesülését.” Enyhén szólva is sérült és ismét a Közgyűlés összehívásának szabályszerűtlenségére hívnám fel a figyelmet, valamint ennek már fentebb említett következményeire

III. rész: Kaposvári Egyetemi Napok

10. A jelenlegi elnökség elkötelezett híve a hallgatói érdeknek. Kérlek, indokold meg, hogy milyen hallgatói érdek vezérelt (akár feltehetném: hány hallgatót kérdeztél meg), amikor a Kaposvári Egyetemi Napok kapcsán a következő döntést hoztad:

a.       az előzetesen felkért büfést visszamondtad, ezzel 50.000 forint támogatástól esett el a PK HÖK – mennyit fizet a büfézésért a nyertes büfé? Mikor szándékozol értesíteni az általad felkért jelentkezőt a számára negatív döntésről?

b.      A büféhez kapcsolódóan a következő akciók lettek volna biztosítva: korsó sör-feles jéger 500, 30m²-es LED fal, Compact Disco, 50.000 forint pénzbeli támogatás – milyen hasonlóval készül a nyertes büfés ami a hallgatók érdekét szolgálja?

c.       Milyen paraméterek mentén született meg a döntés a büfét illetően, mik voltak a kiválasztás szempontjai, és ezek mennyire voltak nyilvánosak akár a bővebb közvéleménynek (értsd nyilvános pályázat volt-e), illetve a döntéshozóknak?

d.      Előzetes megállapodás alapján: minden kar a saját forrásaiból a saját napi programját finanszírozza. Az EHÖK által rendelkezésre bocsátott forrást elosztásánál miért nem a saját karod érdekeit előtérben tartva a létszámarányos elosztás mellett voksoltál, miért volt a PK HÖK-nek érdeke, hogy a forrás 44%-a helyett csupán 25%-t kapjon?

11. A jegyárak megállapítása gondolom gazdasági érvek mentén történt. Az olcsóbb jegyárak érdekében akár kari, akár egyetemi szinten, keresett-e külső (tehát az egyetemhez semmilyen formában nem kapcsolódó) anyagi támogatót a KEN szervezőbizottsága? 

Még nagyon sok konfliktust fog okozni a nyelvvizsga-kérdés a magyar felsőoktatásban. A hallgatók egyik fele örül, a másik bosszankodik. Sok más elképzeléssel együtt most is egyet kell érteni a törekvéssel, a kivitelezéssel azonban a legkevésbé sem. Azt el kell ismerni (fogadni), hogy nincs alapvető szükség mondjuk óvodapedagógus, vagy éppen plasztikai ábrázolás alapszakon a középfokú nyelvvizsgára, ahogy ugyanakkor elvárható nemzetközi tanulmányok szakon, hogy minimum 2 középfokú nyelvvizsgával rendelkezzen a delikvens. Természetesen, akik az elmúlt években a szakmai színvonalat teljesítették és nyelvvizsga hiányában nem vehették át oklevelüket – így a mai napig a legmagasabb iskolai végezettségük az érettségi – ezáltal nehezebben boldogulnak a munkaerőpiacon, most hatalmas lehetőséget kap(hat)nak. (Megjegyzem pl. ettől függetlenül a diákhitel törlesztőjét fizetniük kell). Már csak rajtuk áll, hogy élnek-e a lehetőséggel, vagy éppen végzettségüktől eltérő területen közben már el tudtak helyezkedni, és egyáltalán nem érdekli őket, hogy az oklevelet megkapják, így az tovább porosodhat a tanulmányi osztályok polcain.

 ... csak a zárt körben elérhető tartalom...

 1. Mi a hüvely feladata?

 „A hüvely feladata a salakanyag eltávolítása”

 2. Hogyan történik a madarak légzése?

 „a madarak légzése légpárnák segítségével történik”

 3. Ismertesse a vér összetételét!

 „ A vérnek 2 nagy része van: a fehérvérsejt és a vérhólyag”

 4. Sorolja fel a máj feladatait!

 „ A máj naponta 1 l epét termel, ezzel a húgycsövet fokozatosan terheli”

 5. Ismertese a madarak légzését!

 „ a légcsőből kiágazó 2 főhörgő lép be a tüdő félbe, amely mellékhörgőkre oszlik. Ezekből indulnak ki a tudósítók, melyek léghajszálerekre oszlanak”

 6. Jellemezze a kétéltűek osztályát!

 „a kétéltűek embrionális vízben élnek”

 7. Rajzoljon le egy tojást és nevezze meg a részeit!

 A rajz alá a következő szöveget írta a hallgató: „ a tojás egy nagy petesejt, tisztítása smirglivel történik, mivel mosni nem szabad, mert így a pórusok eltömődnek”

 8. Definiálja a tyúk fogalmát!

 „fogyasztásra kiérett, még nem fialó csirke”

 9. Ismertesse a vírusok életmódját!

 „a vírusok testfelépítésükre jellemző felépítésűek”

 10. Mi a faj?

 „ társas élőlény amely képes fennmaradni”

 11. Hogyan nevezzük az ember kiválasztó szervét?

 „ végbélnyílás”

 12. Ismertesse a nyál feladatait!

 „ étel lenyelése, széndioxid lebontása, étel összeragasztása”

 13. Milyen szájszerv típusokat tudunk megkülönböztetni az ízeltlábúaknál?

 „Szájszerv típusok: rágó, szívó, szopó szájszerv”

 14. Mi a kakas?

 „Hímivarú csirke”

 15. Jellemezze a kagylók osztályát!

 „Víz átszűrésével táplálkoznak, fejük csökönyös, lábúk fejszeszerű”

 16. Biológia írásbeli érettségi: A viperák mérge több alkotórészt tartalmaz. A bénulást okozó idegmérgek a kp.-i idrsz.-ben a szinapszisok működését gátolják meg. Mit értünk kp.-i idrsz. alatt?

 „A központi idegrendszer az a szerv amely megbénítja az emberi szívet”

 17. Határozza meg rendszertanilag hova tartozik a gólya?

 „ Tollasok országa, szárnyasok rendje”

 18. Mit tud a védőoltásról?

 „A védőoltás oltóanyagokkal szaporodik”

 19. Témazáró dolgozatból idézet:

 „ Az emberi petesejtek a herében keletkeznek, és az ejakuláció nevű folyamatban kerülnek ki a tüszőből és jutnak a petevezetékbe.”

 20. Mi történik, ha levegő kerül a tüdő és a mellkas közé?

 „Hát akkor az a levegő nem jön onnan ki többé”

 21. Mi a kakas?

 „Hím, a hierarchiában ő a nagy főnök”

 22. Mi a teendő, ha a kismalac megszületése után nem kap levegőt?

 „Hideg vizes csuklatás, vagy a hátsó lábainál fogva lógatjuk, levegőhiány vagy megfulladás észlelése esetén”

 23. Szóbeli biológia érettségi: megtudná-e nevezni a női nemi szervet?

 „punci” Jó, jó de mégis, hogy hívják? „tanár úr én már ilyet láttam, de, hogy hogyan hívják azt én nem tudom”

 24. Szóbeli biológia érettségi: kérem, mondjon példát környezetszennyezésre napjainkból! Például mi történt a Rábával?

 „felborult”

 25. Szóbeli biológia érettségi: a kérdezett a családtervezés tételt húzta. Félórás felkészülés után a tanuló az alábbi mondatot hozta össze:

 „a gyermek megszületése előtt rendet kell rakni a szóbába.”

 26. Soroljon fel három tanult nemi betegséget!

 „herpesz, flipper (tripper helyet, a harmadik nem jut az eszembe”

 27. Hol helyezkednek el az ízlelőbimbók?

 „a lábszáron”

 28. Írásbeli biológia érettségi: „egy műértő a képhez közel hajolva vizsgálja az alkotást. Milyen lencse van a szeművegében?”

 „szemlencse”

 29. Mit jelent a teljes átalakulás?

 „az élőlények testének a színe a hidegtől és a melegtől változik”

 30. Mi a kolónia?

 „kapitány (matrozók), a legénység (fegyveresek) összessége”

31. Ismertesse a szexuális viselkedés szakaszait!

 „kiszemelés, küzdelem, szexuális kapcsolat, orgazmus”

 32. Sorolja fel az öröklőtt magatartásformákat!

 „makacsság, agresszió, nyugodtság, türelmesség”

 33. Szóbeli vizsga: Önnek milyen a vércsoportja?

 „ én inpakt faktoros vagyok”

 34. Mi a kolónia?

 „nem más mint a család, azaz papa, mama, nagymama együttélése.

 35. Ismertesse a szexuális viselkedés szakaszait!

 „kukorékolás, amelynek a célja, hogy megmutassa a kakas ki a főnök”

 36. Mit tud az üvegházhatásról?

 „ az egy olyan üvegház, amely alatt növényeket termesztenek”

 37. Mit tud az üvegházhatásról?

 „az üvegházhatás során gyorsabban nőnek a növények.”

 38. Mi a stresszhormon neve?

 „artéria”

 39. Mit tud a májról?

 „a máj tápanyagokban oldodó vitamin”

 40. Milyen gázok jönnek ki az autó kipufogójából?

 „földgáz”

 41. Mit nevezzünk elsődleges nemi jellegnek?

 „a férfit”

 42. Mit nevezzünk elsődleges nemi jellegnek?

 „fülbevalót”

 43. Miért nyálkás a halak teste?

 „Mert túlságosan zsírosak”

 44. Mi az üvegházhatás lényege?

 „amikor megolvad a Föld”

 Most, hogy kicsit jobban elmerültem az "angyali" témában, azt vettem észre, hogy az eddigi jelentkezők, illetve a korábbi kiválasztottak is általában testileg és/vagy szellemileg sérült embereken segíte(né)nek. Természetesen maximálisan egyetértek azzal, hogy ezeknek az embereknek nem szánalomra, hanem segítségre van szükségük. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi "angyali" természetű ember él közöttünk. 

Mint általában most is természetesen kicsit másképp gondolkodok. Amellett, hogy még egyszer megerősítve az előbbieket: szükséges a társadalmilag, szociálisan lecsúszott embereken segíteni, úgy gondolom, vannak olyan csoportok, amelyek ugyan nem szenvedtek semmilyen hátrányt, mégis segítségre szorulnak. Gondolok itt arra a korosztályra, akik most nőnek fel. Akiknek fogalmuk sincs mihez kezdjenek az életükkel. Akik úgy nőnek majd fel, hogy értékrendjükben Móricz, Hunyadi János, vagy éppen Teller Ede helyét SP, "nyomizós" mobilok, legális és illegális drogok foglalják el. Úgy gondolom, jobb, ha megelőzzük a bajt, mint utána segítsünk. A prevenció, mellyel nem engedjük, hogy a társadalmi ranglétrán lecsússzanak a fiatalok, elengedhetetlen fontosságú napjainkban. Célokat kell adni a fiataloknak, méghozzá elérhető célokat. Ugyanakkor küzdjenek is a célokért, hiszen csak akkor értékelik az elért eredményt. Amíg az ölükbe hullik az érettségi, vagy akár egy felsőfokú oklevél is, nem lesz ezeknek értéke. Amíg azt látják, hogy egyszerűbb otthon ülni és várni a segélyt, mert napi 8 órás munkával is csak pár 10.000 forinttal kapnának többet, addig nem várhatjuk el tőlük, hogy felelősségteljes döntéseket hozzanak, hogy vállalják a felelősséget tetteikért, és a körülöttük kialakuló társadalomért, hogy munkájukkal majdan ők tartsák el a nyugdíjasokat, és neveljék fel az utánuk következő generációt. 

Igenis szükségük van segítségre. Most. Nem holnap. Nem holnapután. Akkor már késő lesz. szerintem rajtuk most kell segíteni, hogy később ők is segíthessenek.

Minap olvastam a Vodafone Felelősségvállalás felhívását, miszerint Főállású Angyalt keresnek. Elsőre furcsának tűnt a dolog, de miután utánajártam, már nem is volt olyan szürreális. A leírás alapján olyan embereket keresnek, akik szociális, gazdasági, vagy egészségügyi okokból segítségre szoruló személyeknek, csoportoknak nyújtanak segítséget. El kezdtem gondolkodni alkalmas lennék-e egy ilyen feladatra. Van-e olyan terület, amihez kellőképpen értek és társadalmi szinten is szükség lenne erre a munkára. Mivel az elmúlt 6-8 évben folyamatosan fiatalokkal foglalkoztam 14 éves kortól huszon-x évesekig bezárólag, kézenfekvő volt, hogy innen indulok ki. Napi rendszerességgel foglalkoztam kisebb-nagyobb problémáikkal, láttam milyen napi problémákkal küzdenek. Sokuknak segítettem: volt akinek információval, volt, akinek tanáccsal, volt akinek egy szimpla beszélgetéssel (na jó volt olyan is, akinek nem sikerült). Úgy gondolom most itt egy ragyogó alkalom, hogy ezt tovább folytassam. Aki ismer, tudja, hogy az ifjúság ügye mindig is az egyik szívügyem volt. Most lenne alkalmam ismét azzal a korosztállyal foglalkozni, akikhez még mindig tartozok, és éppen ezért első kézből kapok olyan információkat, amiket egy idősebb soha nem szerezhet meg, így gyorsabban és hatékonyabban tudok segíteni nekik. Ahhoz, hogy a kiválasztottak közé kerüljek szükség van még egy konkrét projekttervre, amit a következő napokban szeretnék majd összeállítani. A projektet több megoldással is be lehet mutatni: egy honlap a projektnek, 90 mp-s videó, illetve egy blog készítése a projektnek. Én úgy döntöttem, első körben nem készítek külön blogot, hiszen az eddigi írásaimon keresztül talán jobban megismerhetnek majd, és részletesebb képet kapnak rólam. Ennek persze megvan a hátulütője is, hiszen ahogy mások, úgy én sem vagyok tökéletes, de az is én vagyok. Na, erről ennyit. A következő napokban megkeresem az a civil szervezetet, amin keresztül szeretném majd megvalósítani a nagy Projektet, és utána már olvashatjátok is a következő bő egy év terveit.

Remélem minél több ember ért majd egyet próbálkozásaimmal és támogatjátok, hogy elképzeléseimen keresztül az általam fontosnak tartott társadalmi réteg egy részének lehetőségeit a megérdemelt szintre juttassuk.

Ahogy a cikk (értsd: sonline.hu), úgy sajnos a hozzászólások is igen csak kisarkítva és egy szempontból próbálják meg értelmezni az egész jelenlegi helyzetet az egyetemen. Több szempontból is érdekes és elgondolkodtató a helyzet. Első körben szeretném leszögezni, hogy nem szándékozok senki mellett védőbeszédet tartani, inkább pár olyan dolgot kifejteni, amiben valóban csak azok látnak bele, akik valamikor már részt vettek hasonló helyzetben.

Kezdeném a nyilvánvalóval: a rektor-választás titkos, senki nem nyilatkozott azóta, honnan vették az információt, hogy valaki így, valaki úgy szavazott?

Aztán lépjünk tovább: az eset kapcsán tegnap kisebb vitába keveredtem egy ismerősömmel. Az ő álláspontja is nyugodtan szerepelhetne a hozzászólások között, nevesül úgy nyilatkozott, hogy miért engedhetik meg azt, hogy a GYEREKEK döntsenek ilyen fontos kérdésben. Ez nálam azonnal kiverte azt a bizonyos biztosítékot. Több okból is. 1. nem gyerekekről van szó, hanem fiatal, diploma előtt álló értelmiségi fiatalemberekről(hölgyekről). 2. ha mégis megállná helyét a gyerek megnevezés és a felelősségtudatukkal való összefüggés, akkor ebből egyenesen következik az, hogyan engedheti meg a világ majd’ minden demokratikus állama, hogy 18-20 éves korban már a „gyerekek” vállára teszi az adott ország jövőjének sorsát is befolyásoló általános szavazati jogot?! Itt ugyanis nincs másról szó, mint a demokratikus alapelvek csípőből való elutasítása. És hogy kedves ismerősöm figyelmét felhívjam: már a középiskolai diákönkormányzatoknak is van beleszólási (véleményezési) joga az adott intézmény életébe.

Valamelyik hozzászólásban olvastam, h „ugye megkérdezték mind a közel 4000 hallgatót, hogyan is vélekednek erről a választásról.” Ez megint csak két oldalra is sántít. 1. Egy átlag hallgató nemhogy nem foglalkozik a rektor-választással, de 30-40%-uk van tisztában azzal, mi a különbség a dékán és a rektor között, illetve hogy hívják a jelenleg rektort (ugye a munkásságról már nem is kell beszélni). 2. Az országban minden hallgatói önkormányzat ugyanazon az elven épül fel, mint a magyar országgyűlés: a hallgatók képviselőket választanak, lehetőleg olyanokat, akik megfelelően tudják képviselni az érdekeiket, akik a különböző véleményező és döntéshozó bizottságokban ezek mentén adják le szavazataikat. (A különbség annyi, hogy nem 4 évente, hanem évente vannak választások, tehát, ha nem tetszik a mindenkori HÖK, EHÖK működése, akkor egy éven belül újat lehet, sőt! kell választani.

Sajnos egy dolgot látni kell: kőkeményen megkezdődött a választási kampány. Ez ahogy már korábban is megjelenik a helyi és  – mint látjuk – az egyetemi közéletben is. És hogy ezt miért merem így kijelenteni? Ha elolvassa valaki a cikkeket, hozzászólásokat egyértelműen kiviláglik az éles szemű olvasónak. Nincs sehol még csak utalás sem arra vonatkozólag, hogy Babinszky professzor úr milyen eredményeket ért el eddig, miket tervez, vagy éppen miket kifogásoltak eddigi és tervezett munkájában. Annál több szó esik arról, hogy milyen szerződések és összefonódások vannak a rektor és a büfé tulaj között, hogy miért találkozott Mesterházy jelölt úrral Babinszky úr, és természetesen az örök aduász az egyik cikk végén: lehet, hogy nem is legitim a HÖK, mert nem választották meg őket. Ez ugye mind-mind véletlen, hogy éppen két héttel az országgyűlési választások előtt robbannak ezek a dolgok?! Miért nem jutott ez eszébe eddig senkinek? Miért nem zavart ez eddig egyetlen lelkiismeretes hallgatót (hallgatói csoportot) sem? Tovább megyek: akik bírálják a jelenlegi hallgatói vezetőket, tisztában vannak egyáltalán azzal, hogy milyen feltételek miatt nem támogatták a rektor-jelöltet? Hát röviden ennyi lenne az egyik oldal.

A másik oldal: a felsőoktatási törvény értelmében valóban hatalmas lehetőséget kapott a hallgatóság, hogy min 25% – max 33% szavazattal vehet részt az egyetem döntéshozó testületeiben. Ezzel élni kell, de nem szabad visszaélni. Legegyszerűbben folyamatos, objektív és közvetlen tájékoztatással lehetne ezt elérni. Sajnos minden hasonló jellegű, az egyetem vezetésétől független (tehát nem cenzúrázott) sajtótermék megszűnt az elmúlt években. Tény, minden ilyen jellegű hallgató kezdeményezést (bár az sem sok volt) álindokokra hivatkozva leállítottak. Ha akármelyik szavazati jogú tag úgy érzi: megosztaná azokkal az emberekkel a szavazatának körülményeit, akik delegálták a szenátusba (ugyanis nem csak a hallgatókat választják oda be, hanem az oktatókat és a közalkalmazottakat is), talán szerencsés lenne az érintetteket akár zárt körben is informálni, vagy egy nyilatkozatot kiadni, amiben semmi más nem szerepelne, csak azok az okok, és esetlegesen ellenvélemények, ellenérzések, amelyek mentén kialakult a végső elhatározás.

Persze az is biztos véletlen, hogy Repa professzor úr bábáskodása mellett indult meg az elmúlt évben egy kultúrvonal a campuson, és heti rendszerességgel fogadta a kari diákvezetőket magánbeszélgetésre, több alkalommal is mellettük kiállva (legalábbis szóban). Kérdés, hogy miért a rektor-helyettessel folytatott többé-kevésbé folyamatos párbeszédet az EHÖK, és nem a rektorral, másrészt az ott elhangzottakból mennyi és milyen formában jutott el hozzá. Nagy kérdés persze az is, amit már valaki megfogalmazott: miért csak a hallgatók szavazatira kíváncsi most hirtelen mindenki? Miért nem mindenkiére? Miért kerültek ilyen kiváltságos helyzetbe? Bármelyik oldalon is szavaztak, min. 6-7 másik szavazat is volt mellettük oktatói részről. Érdemes elgondolkodni azért azon, hogy a szenátusban csak a hallgató szekció nem áll munkaviszonyban az egyetemmel, ezáltal nem gyakorol munkáltatói (akár felmondási szándékkal is) jogokat a rektor.

A titkos szavazásoknak ez az átka: (majdnem) mindenki valóban saját elgondolás alapján meri kifejteni véleményét. Nem kérdés: ha nyílt szavazás lett volna, már régen köszöntenénk a régi-új egyetemi vezetőt.

Lehetne még további összeesküvés-elméletet gyártani, de azt hiszem felesleges. Ez a helyzet csak árt minden hallgatónak, a Kaposvári Egyetemnek, és mint a régió legnagyobb foglalkoztatója, végső soron egész Kaposvárnak. Sajnos ebben szerepe van a helyi sajtónak is, hiszen tájékoztató műfaj keretében a cikkíró minden esetben komoly véleményformáló üzeneteket is megfogalmazott. A mai médiában a negatív hírek generálják a nagyobb olvasottságot, nézettséget, amivel adott esetben a hirdetési árakat is lehet feljebb tornázni, és ez elől senki nem menekülhet.

Mindenkinek az érdeke azt kívánja, gyorsan oldódjon meg a helyzet, legyen új vezetője az egyetemnek, konstruktív együttműködés alakuljon ki végre a hallgatók és a vezetők között, a hallgatói szuverenítás megtartása mellett, valamint arra kérném azokat, akik nem látnak bele a dolgokba, azok ne fogalmazzanak meg butuska vádakat, hanem informálódjanak és összetett, átgondolt véleményt fejtsenek ki, meghallgatva több oldalt is.

Programajánló, celebhírek, PR-cikkek, humor, horoszkóp, Garfield-es képregény, és természetesen rengeteg hirdetés. Ha a fenti bűvös 7-est összeszeded, bármikor kiadhatsz egy magazint. Én jeleneg a legújabb kaposvári szörnyedvényt lapozgatom. Minden benne van, ami kell; semmi extra, semmi exkluzív, semmi kreatív. Még a mérete, a kül- és beloldalak papír minősége is ugyanaz, mint a többi hasonló elvű lapnak.

Sílusával próbálja a - nevében már - megszólított középiskolás réteget megnyerni. (értsd: színes képek, folyamatosan tegeződő igeragozás, témák, amelyek érdeklik a középiskolásokat.) Ez azonban tökéletesen befuccsolt. Tetszik, nem tetszik: egy középiskolás nem fog arról olvasni, milyen csúnya dolog is berúgni, és utána ezen nevetni. Nem fog történelmi áttekintést olvasni a ballagási szokásokról és végképp bele se pislant a papagájsügér helyes tartásáról szóló írásba. Ennyi lett volna első blikkre a véleményem. Nézzünk hát bele mélyebben, hátha meg kell követnbem önmagam, hogy igenis értékes és hasznos terméke ez a mai magyar sajtópiacnak.

Próbálkozzunk szakmai elemzéssel:

Kezdeném az oldalak számozásával. A szerkesztőségben valószínűleg a nagy sietségben elfelejtették, hogy egy újság első oldala a címlap, ergo végig 2 oldal "mínuszban" vannak. Így kerülhetett a gyakorlatilag 5. (!) oldalon lévő tartalom és beköszöntő a 3. oldalra. (Megjegyzem ez utóbbi ráadásul a tartalomban a 4. oldalon van feltűntetve, ahol aztán végképp nem lehet.) Az 1. oldalon található, vezércikknek szánt páylaválasztási tanácsadás végkicsengée: nehéz a döntés és úgyse fogsz tudni jól választani. Ezt az írást a PKM szerkesztője jegyzi, ám nem derül ki, mit is takar a rövidítés. Az impresszumról csak annyit: egy privát KFT adja ki a terméket, melynek pécsi posta címe van, mégis Kaposvár Megyei Jogú Város Polgámesteri Hivatala kontrollálja a tartalmat. Ha jól emlékszem, akkor már 152 évvel ezelőtt is azért harcoltak eleink, hogy alapvetően senki ne kontrollálja a sajtót, pláne ne az egyik állami alrendszer választási évben. Hogy az impresszum alján lévő 1001-es szám mire utal? Nos ezen fél napig gondolkodtam, de nem jöttem rá.

A következő oldalakon található írásokról már ejtettem pár (keresetlen) szót. Következzen a 9. (gyakorlatilag a 11.) oldalon található sízésről szóló írás. Történeti áttekintés az elejétől a végéig (még a címe is), mégis a cikkíró neve helyén egy (x) jelet találunk. Rutinos olvasók már tudhatják, hogy ezzel a PR-cikkeket, egy termék vagy szolgáltatás bújtatott reklámját szokás jelölni. De gyorsan lépjünk is tovább. Végre én is megértem majd a mai tinédzsereket: szlengszótár 2010. Frappánsan kiválasztott szavak, kifejezések: üccsi, legurít, Samu. Már csak azt nem értem, hogy ha ez a lap kifejezetten középiskolás rétegnek készült, miért szorulnak magyarázatra az általuk a szlengben használt szavak... Majd ismételten nem értem: a "pufajkás" és a "pászka" szavak mit keresnek itt. 1. nem szleng. 2. pláne nem tini-szleng. 3. még elmagyarázva sem érti a célközönség nagyrésze a jelentésüket, nemhogy használnák is őket.

Végül egy apró szösszenet egy hirdetéshez. Azt értem, hogy a Pécsi Tudományegyetem miért hirdeti itt magát. De hogy egy tabi szakiskola?! Könyörgöm: ki fog Kaposvárról Tabra menni (60 km), hogy hegyesztő, esetleg OKJ-s mezőgazdasági gépszerelő legyen??? Tessék már gondolkodni!!!

Ha már a gondolkodásnál tartunk; hadd idézzek a magazin címlapjáról: "Az újságírói körbe jelentkezhet minden kaposvári középiskolás, aki szívesen írna a magazinba... Légy velünk népszerű és sikeres! Oszd meg gondolataidat mindenkivel!"

Hát én most megosztottam. Talán népszerű is leszek. De hogy nem a lap szerkesztőségében, az 100%.

U.i.: Sajnos a hosszabb lélegzetvételű írásokig (értsd: max 200 szó) csak most jutottam el. Alapvető tördelési és helyesírási hibáktól hemzseg.

Ha már újságot szerkesztünk és adunk ki, akkor ezeket meg kellene "nem középiskolás fokon taní-tani."

„Hogy nekem mennyire fáj a fejem. És tegnap még az a nyomorék Lacika is beszólt. Még hogy nem vesznek át államilag finanszírozott képzésre. És ha nem vesznek át, mi van akkor? Anyámék úgyis kifizetik. Épp a múlt héten vettek egy új pisztolyt is. Több, mint százezer forint volt. A töltény meg 500 forint darabja bele – abból is kaptam százat kezdésnek. És még ezek szórakoznak, hogy nem tudom kifizetni a tandíjat?! Pff… Délután még edzésre is kellene mennem. Lövészetre. Meg az agyturkásszal is kéne már valami időpontot egyeztetnem, mert kezd elfogyni a gyógyszerem. Tudom, hogy teljesen placebo hatása van, de nekem így is jó. Az orvosira járó haverjaim segítségével úgy is felturbózom kicsit. Ők hozzáférnek olyan anyagokhoz, amitől nem csak placebo lesz a hatás. Igaz, a gyógyszerészek sokkal több anyaghoz férnek hozzá, de azok beszariak. Még egy adag morfiumot se mernek lenyúlni. Amekkora ellenőrzés itt van, talán még én is bemehetnék. Tényleg! Biztosítékként bevinném az új pisztolyt. Kíváncsi lennék milyen fejet vágnak a kis szaros tanársegédek, meg az a sok köcsög a csoportomban. Egyébként is elegem van már belőlük. És még a zoknimat se találom. Ráadásul el is fogok késni egy kurva zokni miatt. Ezt nem hiszem el. Na végre! De hogy került a szekrény alá? Mindegy, lényeg, hogy megvan. Te Jézus, de büdös… Nem baj, a sok rohadéknak hadd csavarja az orrát. Csak nem fulladnak bele!? Különben is mit foglalkozok én másokkal? Kik ezek nekem? Senkik. Vagy még azok se. Akkor meg?! Egyik-másikat már rég le kellett volna lőni. Vagy felkötni. Mondjuk azt a hülye kis vörös picsát. Mit is mondott múltkor? Nem akar kapcsolatot? Ahhoz képest egész jól el volt a Petivel a szerdai bulin. Utálom, ha átvernek. A Peti ráadásul tudta, hogy nekem kell a csaj. Akkor meg minek nyomult rá? Őt is oda kellene akasztani a csaj mellé. Kár, hogy nem a középkorban élünk… Már mindet kinyírtam volna. De végülis miért ne tehetném meg ezt most? 1. Megérdemlik, ezt mindenki tudja. 2. Pszichiátriai kezelés alatt állok, még csak el se ítélnek. 3. Úgyis ki akartam már próbálni az új pisztolyt élesben is. 4. Végre megmutatom, ki is az igazi kemény legény ebben a kurva csoportban. Végre leszek valaki. Nem csak egy a sok újgazdag gyógyszerészből, akik anyuék pénzéből vesznek boltot maguknak. Hová is tettem? Jah, megvan. Na most a töltények. Milyen fényesek...hogy csillog. Egy…kettő…három…négy…öt…hat…kész. Ez az. Bemegyek. Elbeszélgetek a Petivel, meg azzal a kis vörössel, hogy tudják, hova is tartoznak. Kicsit rájuk pirítok ezzel a pisztollyal, esetleg, ha okoskodnak, akkor csőre is töltöm. Tényleg, ezt is úgy kell, mint a régit? Na nézzük: ezt itt hátrahúzom, ezt a kis pöcköt meg visszalököm. A’sszem így már jó is lesz. Kíváncsi vagyok tényleg annyira érzékeny-e a ravasza, mint ahogy írták róla. Egy faszt. Inkább be van raga….”

In memoriam...minden iskolai lövöldözés áldozata

Ma reggel megcsapott a tavasz első szele. Az ütés szerencsére nem fájdalmas, inkább üdítő volt. Valami van a levegőben, amire már mindenki vagy fél éve várt. Nekem ez az időszak a lehetőségeket, a tennivágyást és a tenniakarást jelenti.  Ötletekben - mint mindig - most sincs hiány, talán párat meg is tudok valósítani belőlük.

Kivételesen ma korán keltem.  Hogy miért, nem tudom. Talán a reggeli napfény, vagy a friss tavaszi levegő. De az is lehet, hogy a hajnalban visszaérkező szobatársam csörtetése verte ki az álmot a szememből. Bár azt hiszem, nem is fontos. Az elmúlt 10 év...klippjei mennek az egyik magyar zenei adón. Nekem is elő-előjönnek az emlékeim. Mit is csináltam az elmúlt évtized hasonló időszakaiban...? Hmm... A legszebb rész kétség kivül az elmúlt 5 év volt. Szervezés, rohangálás, ügyintézés, egyszóval: PÖRGÉS. Most újra érzem ezt a bizsergést, érzem minden tagomban. Ha találok még pár aktív embert magam körül, akkor ez idén sem lesz másként. Eddig mindig a közösség érdekeit tartottam szem előtt. Most már kicsit másként van, de még mindig kiemelt prioritással bír a "köz". A változás csupán annyi, hogy próbálom a saját érdekeim is belecsempészni. Ezt sokan nem szeretik, vagy nem merik felvállalni, pedig nekik se adják szeretetből a kenyeret. Szeretnék a továbbiakban is olyan programokat szervezni, amik sok embernek felejthetetlen élményt nyújtanak, ezzel együtt felhőtlen és tartalmas kikapcsolódást jelentenek. (Tudom ez most nagyon demagógan hangzott.)

Ha jobban belegondolok, nem is az aktív emberekkel van a gond. Ők még csak-csak meglennének. Sokkal inkább probléma, hogy több olyan egyén van a közelemben, akik rossz szemmel nézik, ha más esetleg sikereket ér el, és nem ők húzzák a hasznot belőle. Erre jó példa akár az idei egyetemi napok. Hiába készült felmérés arról: hol, mikor és mit szeretnének a hallgatók. Hiába készítettem teljes költségvetést (bevételekkel, kiadásokkal), és konkrét programtervet. Hiába voltak támogatók és országosan népszerű fellépők az egyetem vezetői elé tárva. Megtartják ahogy és amikor ŐK akarják. Illetve megcsináltatják azokkal az emberekkel, akiket tudnak irányítani. Tudom, hogy ezzel most jó pár ismerősömet megbántottam, de ez akor is így van, ha egy kis önkritikát gyakorolnak. Igazából ők csak áldozatok egy kicsinyes, politikai játszmában. A felelősségük minösze addig terjed, hogy fel kellett volna szólalniuk és a saját - vagy jelen esetben a hallgatók - érdekéiért kiállni. Ez most nem történt meg. Kifogásokat mindenki talál, de megoldásokat senki nem keres. Az egyetemi diákrendezvények színvonala évről évre süllyed. És amíg az EHÖK elnök azt a nézetet vallja, hogy "nem érdekel, mennyi művkaros jön ki, csak a pénzt adják bele", addig nem is hiszem, hogy ezen bármi is változna.

Én régóta próbálkozok, de úgy látszik rosszul csináltam. Rosszul csináltam, hogy egy rendezvény előtt támogatót kerestem, hogy minél színvonalasabb együttesek léphessenek fel. Hogy újságot szeretnék egy olyan felsőoktatási intézményben, ahol újságíró és fotóriporter képzés van. Hogy szeretnék régi hagyományokat feléleszteni, amelyek ugyan senkinek nem hajtanak anyagi hasznot, viszont az egyetemisták hétköznapjait szinesítenék. Ezt mind rosszul csináltam. Ezekre nincs szükség Kaposváron. A gazdász-napokat azért nem szabad a bevárosba hozni, mert "mindenki pocsolyarászeg lesz és csak égetnénk magunkat" (KE EHÖK elnök). Sajnos az ő felfogása értelmében kötelesek vagyunk ehhez asszisztálni és még csak véletlenül se próbálkozni valami újjal, ami esetleg kirángathatná az egész társaságot a tespedésből.

Sajnálom Elnök Úr! Ahogy már az elején is irtam, én és még jónéhány társam fogunk tenni azért, hogy ez megváltozzon. Méghozzá minél hamarabb. Ahogy sokan tudják, én már betöltöttem azt a poziciót, és már egyáltalán nem az hajt, hogy még egyszer visszakerüljek oda. Sőt. Ma már tudom, hogy kivülállóként akár még többet is tehetek, hiszen nem szoríthatnak keretek közé. De azért még valahol mélyen bízok abban, hogy legalább a hit megvan benned, hogy amit teszel, azt a hallgatók érdekében teszed (és nem mondjuk azért, h megtarthasd a kollégiumi nevelői állásod).

Én addig is teszem továbbra ugyanolyan "rosszul" a teendőimet, mint eddig. Csak már nem hökös fizetésért, hanem szeretetből. Talán egyszer jól lakok belőle...

Persze a címmel ellentétben éppen az a lényeg, hogy hozzászóljak egy olyan témához, amiről már mindenki véleményt alkotott. A címmel talán inkább csak arra akartam utalni, hogy nem igazán lehet szavakat találni egy olyan eset kapcsán, mint ami 2009 februárjának első hétvégéjén történt az addig csendes veszprémi éjszakában.

Az eset gondolom mindenki számára ismeretes, ezért nem is szeretném még egyszer leírni. Persze rengeteg változat látott napvilágot, és számtalan szemtanú mondta el, hogyan is történt „valójában”. Szinte minden magára valamit is adó napi sajtótermék vezető hírként hozta le, majd kora délután felé megjelentek az első publicisztikai írások is. Az eset kapcsán az egyik legnagyobb felháborodást a vélt elkövetők, valamint az indítékok okozták. A helyszín tökéletesen be volt kamerázva, tehát nem volt nehéz kiszúrni, hogy az elkövetők – bárki is használta a közel 30 fős társaságból a kést – cigányok voltak. Indíték: rosszkor voltak rossz helyen!!! És igen, így leírva: cigányok. Ugyanis erre a népcsoportra Magyarországon ezt használjuk. De mondhatjuk azt is, hogy romák voltak. Vagy akár azt, hogy tücskök. A lényeg ugyanaz. Mindenki tudja, mikről beszélünk. Egy olyan népcsoportról, akik szocializációjuk során teljeséggel kihagyják a többségi társadalom (értsd: magyar, francia, szlovák, spanyol, stb.) értékrendjét, gondolkodásmódját vagy éppen kultúráját. Öltözködésében, viselkedésében és az élethez való hozzáállásában is teljesen különbözik annak az országnak a lakosságától, ahol éppen élnek.

Már eddig is sokan meghaltak miattuk. Közvetve és közvetlenül. Azonban az elmúlt években egyre növekszik a számuk, egyre gyakrabban és egyre brutálisabb módszerekkel jelennek meg. A rendőrségen egyre nagyobb a nyomás. Mégis ma ott tartunk, hogy egy rendőri vezető nem mondhatja ki azt, amit mindenki tud, lát és tapasztal. (Pedig állítólag a demokrácia egyik alappillére a szólásszabadság.) Sajnos egy nemzetközileg elismert sportembernek kellett ahhoz meghalnia és két másiknak életveszélyesen megsérülnie, hogy a magyar hatóságok és politikai erők is felismerjék: tetszik vagy nem, igenis létezik cigánybűnözés ma Magyarországon. Ennek statisztikai alapjai vannak. Az egész etnikum létszámához képest aránytalanul több bűneset köthető roma származású személyekhez, mint a Magyarországon élő bármely más népcsoportéhoz. Vajon ez miért van? Mert a 20. században betelepített – tehát nem önszántukból idekerülő – svábok ügyesebbek? Mert a Felvidékről szintén idetelepített emberek gyávábbak? Esetleg a 10. század óta itt élő magyarság mindennapjai olyan fényesek, hogy nem létezik köztük bűnözés? Hát nem! Sokkal egyszerűbb a válasz: a rendszerváltás óta habitusuknak és harcias hozzáállásuknak köszönhetően rengeteg joggal ruháztuk fel őket a demokrácia nevében. Csak arra nem gondoltunk, hogy emellett nem fog bennük kifejlődni a kötelességtudat. Hogy valamit kellene ám tenni is ezekért a jogokért. Hogy a környező országokban sehol nincs ilyen jó dolguk a hasonló helyzetben lévő kisebbségieknek (lsd.: magyarok Szlovákiában, vagy Romániában).

Amikor pár embernek feltűnt, hogy ez a népcsoport aránytalanul sok joggal rendelkezik, sajnos előbb kapcsoltak a romák képviselői, illetve a politikai helyzet is azt segítette elő, hogy védjék őket. A liberális gondolkodásmód az ezredfordulót követő években igen kifizetődőnek látszott, hiszen 2002-től kezdődően kormányon vannak (igaz, ma már csak a háttérben). Ezt követően pedig, miután a cigány képviselők is látták, hogy bizonyos politikai erők védik őket, még jobban rákapcsoltak. És itt mindkét oldal foghatja a fejét. Itt most nincs jobb, vagy baloldal. Ugyanis a legnagyobb jobboldali párt az Országos Cigányönkormányzattal kötött választási megállapodást az elmúlt választások alkalmával. Szépen lassan minden szinten és minden oldalon nagyon befolyásos embereket tudtak a markukban a roma képviselők. És ha valami nem úgy alakult, ahogy ők azt eltervezték, akkor az csakis és kizárólag azért lehetett, mert ők roma származásúak és ezt természetesen a sajtóval is azonnal közölniük kellett. Hát ki látott már olyat Európában, hogy nem akarnak alanyi jogon segélyt adni? Hogy a pénzért elvárják, hogy valamicskét dolgozzon is? Hogy meri a tanár pofon vágni a 15 éves lánykát, aki arcon köpte és megszégyenítette? Sőt! Hogy mer egyáltalán hozzászólni? Hogyan meri felszólítani felelni? Biztos azért mert cigány… És még csak nem is kap jelest a gügyögésére…biztos, mert az anyja vezetékneve Lakatos.

Sajnos ma ezek Magyarországon mindennapos események. És mind megtörtént! Ehhez jön még a megélhetési bűnözés, akiket talán mégse sorolnék ide, mert a megélhetési bűnözőknek – már ha valóban azok – akkor a cél ad valamicske feloldozást és itt már nem annyira túlnyomó a kisebbségiek aránya. Hanem, mint szombat éjjel is, akik elmennek egy igényes és kulturált szórakozóhelyre csak a balhé kedvéért. Akik utcákat tartanak rettegésben éjszakánként, rosszabb esetben egész falvakat. Akikkel a rendőrség nem tud és nem is mer semmit csinálni. Ugyanis ha velük szemben intézkednek, nem biztos, hogy a saját lábán fog hazaérni szolgálat után, de hogy a személygépkocsijának csak a váza lesz meg reggelre, az garantálható. És akkor még olcsón megúszta, mert a családtagjainak nem lett semmi baja.

A megoldást nem tudom, de első lépésnek jó lenne legalább a felismerésig eljutni, hogy igenis probléma van. És nagyon komolyan és keményen kell vele foglalkozni, különben irreverzibilissé válik. Jelen demográfiai adatok alapján, míg a magyar lakosság száma rohamosan csökken és öregszik társadalmunk, addig a cigányság körében  – egyetlen megélhetési formaként – az egyre nagyobb család, az egyre több gyerek, az utánuk járó családi pótlék és rengeteg kedvezmény dívik. Egy, az állami apparátusban dolgozó magyar (jé, senki nem fog feljelenteni, hogy „lemagyaroztam”) házaspár ma nem tud két gyereknél többet vállalni, sőt ma már a kettő is ritka. A kedvezményeket – amikkel a kormány a nagycsaládokat szándékozott segíteni – tehát nem tudják igénybe venni, sőt nekik kell azokat a terheket kitermelniük, amiket a nagycsaládosok kapnak. Ugyanakkor egy átlagos roma családban 4-5 gyerekkel lehet számolni – tehát köreikben kb. 80%-os a nagycsaládosok arány –, míg az első szüléskor az anyák nagy része alig tölti be a 21. életévét. Sajnos igényszintjük sem éri el a többségi társadalomét (és nem csak nálunk!), ezért az iskolázottság szintje is elmarad az átlagostól, és természetesen ebből kifolyólag a kereseti lehetőségeik is. Csakhogy ilyenkor jön az, hogy biztos azért nem kap meg egy munkát, mert roma. Az fel sem merül a kis agyában, hogy szellemileg képtelen elvégezni azt a feladatot. Hogy buta! Így inkább otthon marad a család többi tagjával és előbb-utóbb valamelyik bűnszövetkezet tagja lesz, és pár forintért elmegy behajtónak, lopni, uzsorásnak, vagy éppen idős embereket kifosztani.

Ennek véget kell vetni, különben azok az emberek, az a népcsoport, akikről az ország a nevét kapta (értsd: magyar) elmenekül erről a földről. Megírása óta talán még nem volt ennyire aktuális nemzeti jelképünk, a Szózat eme 3 versszaka:

Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

Ma százezrek, ha nem milliók fohászkodnak azután a bizonyos jobb kor után. Pedig ennek nem is kellene az égig hangzania, elég lenne egy másik nemzeti jelképig elérnie: a Parlamentig, és a benne ülő politikusok füléig. Persze, ahhoz hogy meghallják, és még inkább meg is értsék, mit kíván a nép, talán nekik is el kellene olvasni a Himnuszt és a Szózatot, hogy értékelni tudják mit is igyekeznek tönkretenni.

Első ránézésre valószínűleg furcsának találjátok, hogy kérdő mondat szerepel a címben. Pedig biztosan elgondolkodtatok egy páran rajta, hogy valóban olyan kellemes és boldog-e a karácsony, mint ahogy arról az újságokban és a mesékben írnak. Nem az a célom, hogy most elrettentsek embereket a karácsony boldogságától, vagy hogy bárkit is ijesztgessek, de ha kicsit mélyebben elmerülünk emlékeinkben, sajnos majdnem mindenkinek vannak olyan élményei, amelyek a Szent Ünnephez kötődnek, és nem éppen a legkellemesebbek. Ilyentájt mindenki szabadságot vesz ki és az egész család végre hosszú napokat tölthet el együtt. Talán túl hosszúak is ezek a napok. A munkával elhavazott heteknél, hónapoknál csak az unalommal eltöltött napokat bírjuk nehezebben. Ehhez párosul a napokon keresztül tartó lakomák sora, az ajándékok miatti idegesség, és hogy egyáltalán minden simán, a lehető legnagyobb rendben menjen. Sokan ennek a hajtásnak válnak az áldozataivá.